2009. 12. 29.

Még mindig karácsonyi sütik

Az a jó abban, ha az ember szabadságon van, hogy jut ideje magára, a gondolataira, a semmittevésre. Ez utóbbit csak felszínesen művelem most, inkább irogatok, s megosztom az ünnepekre készült sütik receptjeit. Íme a folytatás.

Csokis-kókuszos drazsépuszedlik


Hozzávalók:
3 egész tojás
50 g liszt, átszitálva
200 g kókuszreszelék
100 g étcsoki , vízgőz felett megolvasztva
100 g őrölt mogyoró (lehet mandula vagy dió is)
100 g cukor (lehet barnacukor is)
1 tk fahéj (vagy fél teáskanál mézeskalács fűszerkeverék)
1/4 tk szódabikarbóna

A hempergetéshez: 
vaníliás kristály-, és porcukor

Egy tálba keverjük össze a száraz hozzávalókat: a lisztet, a kókuszreszeléket, az őrölt mogyorót, a fűszert és a szódabikarbónát.
Egy másik tálba tegyük a tojásokat, majd a cukorral keverjük simára. Adjuk hozzá a felolvasztott csokoládét, s ezzel is alaposan dolgozzuk össze.
Fokozatosan vegyítsük össze a tojásos keveréket a száraz hozzávalókkal, egészen addig, míg egynemű masszát nem kapunk. 2 órára tegyük hűtőbe a tésztakeveréket, hogy jól megdermedjen, így könnyű lesz majd formázni.
A sütőt 160 fokra melegítsük elő, két tepsit pedig béleljünk ki sütőpapírral.
Formáljunk golyókat a masszából, majd először kristálycukorban, majd a porcukorban is alaposan hempergessük meg őket. Így nem olvad el rajtuk a cukor, hanem szép "havas" lesz a tetejük. Tegyük lemezre őket, és az előmelegített sütőben 15-20 perc alatt süssük készre őket.

Pár nappal korábban elkészítettem, így tudtam csak az idővel spórolni, hogy mindent el tudjak intézni. Persze korábban volt próbasütés belőle, hogy mégis milyen, meddig áll el, megfelel- e közízlésnek. Nem volt ellenvetés, s azalatt a pár nap alatt, amyg volt belőle, kellemes kis nasinak bizonyult. Fém dobozban lezárva tartottam, vagyis csak tartottam volna, ha egyes személyek rá nem járkálnak.;)
Ajándékoztam is belőle, természetesen.


Hógolyó
Nagyon meggyőző volt a süti neve, amikor olvastam, s mivel hóimádó valék, ki kellett próbálnom. Nem egészen a kapott eredményre számítottam, mert egy kicsit puhább, lágyabb állagot képzeltem ehhez a sütihez. Igazából egy jó kis teasütit kaptam, ami kellemesen ropogós, de nem folytós vagy száraz. Külcsínre pedig rászolgált a nevére.
Ebből csak próbaképp kis adgot csináltam, de kedves kolléganőm kísérő ajándéka lett, celofánba csomagolva, hatalmas szaloncukornak álcázva. Sikere lett.

Hozzávalók:
150 g vaj
70 g mandula , durvára törve
50 g porcukor
1 cs vaníliás cukor
1/4 tk sütőpor
1/2 ek rum (vagy aroma)
250 g liszt, átszitálva

Hempergetéshez:
porcukor

A puha vajat keverjük habosra a cukorral és a vaníliás cukorral, majd adjuk hozzá a rumot. Ha gyerekek és/vagy sofőrők is esznek belőle, -a zéró tolerancia jegyében- jobb az aromát használni.:)
A lisztet keverjük össze a sütőporral és a tört mandulával, majd lassan adagoljuk ezt a keveréket is a vajas masszához.
A morzsás egyveleget ezután öntsük zsírpapírral fedett szilárd felületre, majd gyúrjuk egyneművé. Lassan áll össze a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie.
Kézzel formáljunk kis golyókat, majd tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kissé távol. 180 fokra előmelegített sütőben, 15-20 percig süssük.
Ne várjuk meg, míg a tészta teljesen megbarnul, mert akkor nagyon ki fog száradni!
Hagyjuk teljesen kihűlni a golyókat, majd alaposan hempergessük meg mindegyiket porcukorban, s tálra téve még hintsük is le őket, ettől lesznek szép fehérek.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése