2009. 12. 30.

Újév- és vendégváró

Már Karácsonykor is azt mondtam: én aztán az idén már nem sütök semmit! Hát persze, hogy nem jött össze, mit is gondoltam.
Igazából kiskorom óta valahogy a szilveszter nem teljes sajtos ropogtatnivaló nélkül, s leginkább az a jó, ha hajtogatott leveles tésztából készül, mert az olyan finomra sül és sokáig olyan is marad. De kinek van kedve hajtogatni? 
Nemrég drága kolléganőm megosztotta velem egy olyan sajtos receptjét, ami hajtogatás és várakozás nélkül is gyönyörűséges leveles lesz. Mégcsak pihentetni sem kell. Az hozzávalókat csak jól összegyúrjuk, nyújtjuk a tésztát, tetszőleges formára vágjuk derelyevágóval, megszórjuk sajttal, esetleg magokkal is, és lőn világosság finomság.:)

A receptet anyukája véste egy kis cetlire, olyan aranyos volt, még képet is rajzolt, hogy milyen kis párnácskákat kell kivagdosni. Bennem elsőre csak annyi merült fel, hogy kell- e esetleg pihentetni, ha hajtogatni nem is. Kollegina telefonált is az anyukának, mire ő mondta, hogy nem kell. Aztán pár perc múlva jött vissza a hívás: "de nem ám nagy lepedőket vág ki belőle?":D Ezek az anyukák már csak ilyen aggódósak. Így utólag is köszönet a receptért és a hasznos instrukciókért+ kézcsók.:P


Aki esetleg a kis képet nem tudná elolvasni, íme a recept:

Sajtos kocka (nálam rúd)

Hozzávalók:
1 cs. = 250 g Rama margarin
1 kicsi tejföl

1 tojássárgája
45 dkg liszt
godndolatnyi só (nálam 1 tk.)
sajt a szóráshoz (kb. 100g elég ehhez a mennyiséghez)

Amit már csak én teszek hozzá:
kenéshez 1 felvert tojás
megszóráshoz darálatlan mák/ lenmag/ szezámmag/ kömény/ durva só




Ezennel kívánnék mindenkinek trombitálós, 'iszákos', finomakat eszegetős, de legfőképpen vidám Szilveszteri mulatságot, a jövőre nézvén pedig mégtöbb ínycsiklandozó receptet, s kedves blogtársaimnak sok magvas postot!

B.Ú.É.K!!!

2009. 12. 29.

Még mindig karácsonyi sütik

Az a jó abban, ha az ember szabadságon van, hogy jut ideje magára, a gondolataira, a semmittevésre. Ez utóbbit csak felszínesen művelem most, inkább irogatok, s megosztom az ünnepekre készült sütik receptjeit. Íme a folytatás.

Csokis-kókuszos drazsépuszedlik


Hozzávalók:
3 egész tojás
50 g liszt, átszitálva
200 g kókuszreszelék
100 g étcsoki , vízgőz felett megolvasztva
100 g őrölt mogyoró (lehet mandula vagy dió is)
100 g cukor (lehet barnacukor is)
1 tk fahéj (vagy fél teáskanál mézeskalács fűszerkeverék)
1/4 tk szódabikarbóna

A hempergetéshez: 
vaníliás kristály-, és porcukor

Egy tálba keverjük össze a száraz hozzávalókat: a lisztet, a kókuszreszeléket, az őrölt mogyorót, a fűszert és a szódabikarbónát.
Egy másik tálba tegyük a tojásokat, majd a cukorral keverjük simára. Adjuk hozzá a felolvasztott csokoládét, s ezzel is alaposan dolgozzuk össze.
Fokozatosan vegyítsük össze a tojásos keveréket a száraz hozzávalókkal, egészen addig, míg egynemű masszát nem kapunk. 2 órára tegyük hűtőbe a tésztakeveréket, hogy jól megdermedjen, így könnyű lesz majd formázni.
A sütőt 160 fokra melegítsük elő, két tepsit pedig béleljünk ki sütőpapírral.
Formáljunk golyókat a masszából, majd először kristálycukorban, majd a porcukorban is alaposan hempergessük meg őket. Így nem olvad el rajtuk a cukor, hanem szép "havas" lesz a tetejük. Tegyük lemezre őket, és az előmelegített sütőben 15-20 perc alatt süssük készre őket.

Pár nappal korábban elkészítettem, így tudtam csak az idővel spórolni, hogy mindent el tudjak intézni. Persze korábban volt próbasütés belőle, hogy mégis milyen, meddig áll el, megfelel- e közízlésnek. Nem volt ellenvetés, s azalatt a pár nap alatt, amyg volt belőle, kellemes kis nasinak bizonyult. Fém dobozban lezárva tartottam, vagyis csak tartottam volna, ha egyes személyek rá nem járkálnak.;)
Ajándékoztam is belőle, természetesen.


Hógolyó
Nagyon meggyőző volt a süti neve, amikor olvastam, s mivel hóimádó valék, ki kellett próbálnom. Nem egészen a kapott eredményre számítottam, mert egy kicsit puhább, lágyabb állagot képzeltem ehhez a sütihez. Igazából egy jó kis teasütit kaptam, ami kellemesen ropogós, de nem folytós vagy száraz. Külcsínre pedig rászolgált a nevére.
Ebből csak próbaképp kis adgot csináltam, de kedves kolléganőm kísérő ajándéka lett, celofánba csomagolva, hatalmas szaloncukornak álcázva. Sikere lett.

Hozzávalók:
150 g vaj
70 g mandula , durvára törve
50 g porcukor
1 cs vaníliás cukor
1/4 tk sütőpor
1/2 ek rum (vagy aroma)
250 g liszt, átszitálva

Hempergetéshez:
porcukor

A puha vajat keverjük habosra a cukorral és a vaníliás cukorral, majd adjuk hozzá a rumot. Ha gyerekek és/vagy sofőrők is esznek belőle, -a zéró tolerancia jegyében- jobb az aromát használni.:)
A lisztet keverjük össze a sütőporral és a tört mandulával, majd lassan adagoljuk ezt a keveréket is a vajas masszához.
A morzsás egyveleget ezután öntsük zsírpapírral fedett szilárd felületre, majd gyúrjuk egyneművé. Lassan áll össze a tészta, de nem kell megijedni, ennek ilyennek kell lennie.
Kézzel formáljunk kis golyókat, majd tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kissé távol. 180 fokra előmelegített sütőben, 15-20 percig süssük.
Ne várjuk meg, míg a tészta teljesen megbarnul, mert akkor nagyon ki fog száradni!
Hagyjuk teljesen kihűlni a golyókat, majd alaposan hempergessük meg mindegyiket porcukorban, s tálra téve még hintsük is le őket, ettől lesznek szép fehérek.

2009. 12. 28.

Jézuska jött és el is viharzott

Komoly depressziót okoz nálam, hogy ennek a Karácsonynak is vége. Még csak most kezdtem az ünnepi készülődést, a sütést, ajándékok kajtatását, s már vége is. Csupán néhány kósza morzsa és az ablak alatt díszelgő fa emlékeztet arra, hogy itt volt valami.
Imádom a telet, a hóesést, a Karácsonyt. Utóbbiból nem is azt a három napocskát, inkább az azt megelőző készülődést, várakozást; az izgalmat, hogy mindenkinek eltaláljam az ajándékát, jól sikerüljenek a sütik, szép legyen az otthonunk. S bármennyire is megvetnek érte a természetvédők, bizony a fenyőfa illatát is imádom, ahogy átjárja a szobát, s valamiféle nyugalmat sugároz. Ilyenkor még otthon is honvágya van az embernek.:)
De elég a kesergésből! Inkább megosztom a szép pillanatokat, vagyis az azokat hozó süteményeket. Szépen sorban, mert jópárat sütöttem.




Narancsos-diós csillagocskák










Hozzávalók egy jókora adaghoz:

3 csésze liszt
1/2 csésze cukor
3/4 csésze olaj
1 csésze darált dió
2 közepes narancs leve és a facsarón fennmaradó gyümölcshús
1 narancs reszelt héja
1/2 ek fahéj
1/2 ek szódabikarbóna


A sziruphoz:
1 csésze cukor
1/2 csésze méz
1 csésze víz
1 fahéjrúd


A díszítéshez:
durvára vágott dió


A cukrot az olajjal jól elkeverjük, majd hozzáadjuk a narancsok levét, húsát és reszelt héját is. Ezután fokozatosan belekeverjük a lisztet, darált diót, fahéjat, szódabikarbónát, és jól eldolgozzuk, amíg egynemű masszát nem kapunk. Nem kell megijedni, egy eléggé olajos keveréket kell kapnunk! 1 órán át hűtőben hagyjuk pihenni.
Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Szilárd felületre terítsünk le egy jókora méretű zsírpapírt és ezen lapogassuk el a tésztát kb. fél cm vastagságúra. Szaggassunk belőle kis csillagokat és tegyük őket papírral bélelt sütőlemezre, tetejükre nyomkodjunk durvára vágott diódarabokat.. 180 fokon kb. 20 perc alatt süssük őket aranybarnára. Vigyázzunk, nehogy megégjenek!
Közben készítsük el a szirupot, amihez a mézet, a cukrot és a vizet lassan forraljuk össze kb. 10 percig.
A kis csillagokat még melegen forgassuk át a szirupban, csepegtessük le őket egy szűrőkanál segítségével és tegyük őket egy sorban tálcára. Fogyasztás előtt egy éjszakát fóliával lefedve hagyjuk őket pihenni, így jól átjárja a szirup, és sokáig puha süteményt kapunk. Zárt helyen kb. egy hétig eláll.


Az eredeti receptet innét írtam ki, de az ott szereplő olaj mennyiségét én csökkentettem és a sziruphoz használt mézet is sokalltam, elvégre drága mulatság.:) A feltűntetett mennyiségekkel dolgoztam. Isteni illatok lengedeztek, s valahogy még a tésztában „tapicskolni” is olyan felemelő volt. Gyermeki énem előtört, bocsánat! Ajándék is lett belőle, majd később azt is igyekszem megmutatni.

2009. 12. 24.

2009. 12. 23.

Ki korán kel...

Ma nagyon korai vagyok. Egyszerűen nem tudok aludni. Folyton az motoszkál a fejemben, hogy milyen tennivalóim vannak még Karácsonyra.

1. 8 óra munka;
2. mosás, hogy az ünnepekre ne maradjon tele a kosár;
3. takarítás, hogy a Jézuska szép helyre hozza az ajándékokat:);
4. sütés, sütés, sütés(!);
5. ébren maradni a nap további részében.

Már két napja sütögetek. Persze, van eredmény is, de én valahogy csak a további feladatokat lesem. Négy féle süti dobozokban csücsülve várja, hogy elfogyasztásra kerüljön. Íme:


Bal oldali tálcán diós- narancsos csillagocskák, mellette marcipános gyümölcskenyér, sárga fedelű dobozban kókuszos- csokis drazsépuszedlik, felette pedig egy kevéske mézeskalács. Állítólag mind finom lett.:) Én ugyan nem kóstoltam, nem igazán szeretem a sütiket enni, inkább csak csinálni, érezni az illatukat, kísérletezgetni. Az evést azt másra hagyom, így mindenki jól jár, s azt kapja, amit (érdemel) szeret.

Recepteket is közlök hamarosan.

2009. 12. 22.

Kezdjük!

Már több, mint egy éve morfondírozok azon, hogy csak bele kellene vágni... Jó lenne írni, megosztani mással a konyhai és azon kívüli történéseket, vagy csak beszélgetni, barátokra lelni, s közben sütni, főzni, receptet cserélni. Jó lenne!
Ennyi a magyarázat és indoklás az indulásra.

Amit remélhetőleg itt majd találsz: finom ételek receptekkel, fényképekkel, közben pedig egy kis fecsegés.