2010. 02. 05.

Egy tészta, két forma, avagy a pacsni élete

A rozsos töltött zsemle után rákaptam a házi péksüti ízére. Nem akarok olyan kliséket írni, hogy messze jobb, mint a bolti, össze sem hasonlítható, mert aki készített már otthon zsemlét, kenyeret vagy kiflit, úgyis tudja, miről beszélek, aki nem, az meg remélem, kíváncsi rá.:) Másrészt pedig van abban valami jóleső érzés, hogy az ember lánya otthon is el tud egy ilyet készíteni.. Előszedtem egy nagyon régen feljegyzett receptemet. A péksüti polgári neve: pacsni. Életemben nem hallottam róla, de egy barátom (Google) segített.:D Több verziója van ennek a hosszúkás, kissé édeskés péksütinek. Több helyen enyhén leveles szerkezetűnek írják le, ami a vajjal való hajtogatásnak köszönhető, míg máshol egy puha kelt tésztából készült édes termékként tartják számon. Nekem ez utóbbi variációra van receptem. 


Az eredeti recept 2 ek. cukrot és 8 édesítőt írt, így egészen édes lett a tésztám, ami rendben is lenne, ha én is úgy fogyasztanám, ahogy eredetileg kellene: kakaóval vagy tejjel.Így is nagyon finom lett, de ha hagyományos szendvicsalapot szeretnénk készíteni, érdemes kevesbé édesíteni. Az általam javasolt mennyiségeket tűntettem fel a receptben.
Rudakat és bucikat is készítettem. Rendszeresíteni fogom a vizes zsemle helyett. Gyorsan megvan, mennyei, másnap is. Még szerencse, hogy rögtön dupla adaggal kezdtem.

Hozzávalók:
300 g liszt
3 dl langyos tej
6 ek. olaj
1 zacskó szárított élesztő (7 g)
2 tk. cukor
1 tk. só
4 db édesítő tabletta
2 tojássárgája


Elkészítése:
1,5 dl tejet meglangyosítuk, felfuttatjuk benne az élesztőt, majd kevés liszttel elkeverjük, s 20 percig állni hagyjuk.
A maradék tejet is meglangyosítjuk, elkeverjük benne a tojások sárgáját, feloldjuk benne az édesítőt (azért nem cukrot, mert az lehúzza a tésztát), majd hozzáadjuk az olajat is.
A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a sót, az élesztős keveréket, végül a tojásos egyveleget is. Jó alaposan kidagasztjuk az egészet. (Géppel 5 perc alatt megvan a dagasztás.)
Jöhet is a kelesztés: kb. 30 perc alatt a tészta duplájára nő. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy megolajozunk egy tepsit (ne használjunk sütőpapírt, mert ráragad a tészta), majd a kezünket is, s a tésztából hurkákat vagy kis bucikat szaggatunk, ezeket pedig az előkészített tepsire tesszük, egymástól tisztes távolságra.
Olajos ecsettel átkenjük az egészet, még az oldalait is, nehogy összeragadjanak. Fél órát meleg helyen pihentetjük, majd 180 fokos előmelegített sütőben 15 perc alatt gyönyörű aranybarnára sütjük. Az utolsó 5 percben kenjük le a pacsnik tetejét forró tejjel, attól lesz szép fényes.


Van egy nagyon drága kolléganőm, aki rendszeres olvasóm, majdnem a kezdetek óta. Az ő kérésére igyekeztem gyorsan közzéteni ezt a receptet, hogy a hétvégén meg tudja sütni, ugyanis mindig kérdezi, mit sütöttem, főztem, hogy ő is ötleteket gyűjtsön. Persze gyakran főkostolói posztot is ellát, másik kolléganőmmel karöltve. Jól esik a kedvessége, remélem, az új recept sem okoz csalódást se neki, sem pedig nektek, kedves olvasók.:)

2 megjegyzés:

  1. Kedves Poppi!
    27 éve élek külföldön, s tegnap hirtelen eszembe jutott a “pacsni”, s csodálkoztam, mennyire elfeledkeztem erról a finom péksüteményröl. Nekem is az egyik legjobb barátom a Google, s elsönek téged találtalak meg a finom “pacsni” recepteddel. Igazán nagy örömet okoztál, hogy betetted! Köszönettel: Kati

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kati!
    Én köszönöm neked, hogy megírtad ezt a pár sort! Legalább akkora örömet okoztál vele nekem, mint én neked a recepttel.:)

    VálaszTörlés