2010. 09. 29.

Hájas kráfli


Ismét olyan receptet hoztam, ami a nagyszülőknél töltött boldog időket idézi.
Hétvégente gyakran mentünk látogatóba anyai nagyszüleimhez. Ilyenkor a mama mindenféle jóval készült. Soha senki nem fog tudni olyan jóízű ételt elém rakni, mint ő. Hagyományos alapanyagokból dolgozott, nem ismerte az ételízesítőket, mégis olyan ízeket tudott az ételekbe varázsolni, hogy náluk nem volt az az étel, amit nem szerettem. (Megjegyzem, meglehetősen válogatós gyerek voltam.)
Ha 11- re értünk oda, az asztal már meg volt terítve, a levesestál színültig töltve gőzölgő, aranysárga húslevessel, benne házi cérnametélttel, mellette tányéron a zöldség és az aprólék, és mamám idegesen kukucskált ki az ablakon, megérkezésünket várva..
- Hol a csudában voltatok? Ki fog hűlni minden. Ej, hogy nem lehet tisztességes időben elindulni!
- Mama, tudja hogy van ez. Az ember igyekszik indulás előtt mindent rendbe tenni, a házat, az állatokat, az idő meg szalad.- Próbálta anyu magyarázni a dolgot, de mit sem ért. Anyukám még magázta a szüleit.
Azonnal asztalhoz kellett ülni. Először mindig apu szedett. Szerintem ez volt a tisztelet és a szeretet jele.
Jöttek sorban a fogások, és a mama nem ismert olyat, hogy 'nem kérek', 'nem vagyok éhes' vagy 'én ezt nem szeretem'. Enni kellett, kipukkadásig, mese nincs.
Az ebéd befejeztével aztán mindenki leült a szokott helyére. Víz forrt a káforkában (kicsi, fém edény), készült a kávé.
Mi testvéremmel az ágyra kucorodtunk. A felnőttek beszélgetésbe kezdtek, az öregek a múlt történésein elmélkedtek. Hallgattuk, amíg az álom, és a tele bendő el nem nyomott minket.
Egy idő után már csak a mama beszélt. Ő mindig inkább a régmúltban élt, az akkori dolgokon töprengett. Sokmindent megért.
- Ejj, mikor a Prassékná' szógátam... Húst csak az uraknál láttam. Azt sem tudtam, mi az a rántott hús, míg a gazda felesége meg nem tanétotta. 12 évesen én már szógáló vótam... Hun vagytok ti ehhez képest.
Az egész házat nekem kellett ellátni. Én pucoltam az úrfik cipőjét, aztán meg főztem az ebédet, mostam, takarítottam. Bele is írták a munkakönyvembe: "Jó lány a Böske, csak egy kicsit csöndes."
- 20 évesen meg elvesztettem anyámat, egyedül maradtam apámmal, meg a bátyámmal. Az meg katona lett, aztán disszidált, azt se tudtuk él- e vagy hal. Aztán jött öregapátok. Tanétók voltak a szülei, köztiszteletben álltak. Egyszer csak eljött hozzánk, hogy megkérjen apámtól. Már akkor is rossz vót a lába. Apám azt kérdezte: "Böske, hát elmész hozzá?" Elmentem.
Papa mindig az ágy végébe kucorodott. A támlának támaszkodva ült. Szemét becsukta, kicsit imbolygott, talán ringatta magát, s bajsza alatt halkan fütyörészett. Talán azért, hogy ne hallja a mamát, amint őt szidalmazza. Mesterfokra fejlesztette az ülve bóbiskolást. Mama is tudta, hogy bóbiskol, ilyenkor mindig hangosabban beszélt.
Lassan mindenki álomba merült, mama meg csak mondta tovább és tovább.
- Ezt meg csak az állatok érdekelték. Álló napokat járt a mezőn, terelte a teheneket. Mit érdekelte őt a háztartás, meg a gyerekek. Meg mindig azt a hegyet fújta (nálunk a szőlős területeket hegynek hívják, akkor is ha lapos területen van, vagy csak egy kis dombon), megveszett a szőlőért, a bort meg nem itta. Én meg dógoztam látástól vakulásig. A TSZ- ben, aztán meg neveltem a gyerekeket. Most meg alig kapok valami kis nyugdíjat.
Csapongott az időben, egyik történetről eszébe jutott egy másik, aztán csak még jobban felhergelte magát, s a papát is egyre csak szidta. Nem komolyan, vagy mérgesen, inkább amolyan piszkálódon, hogy a papa ébredjen fel, s csatlakozzon hozzá a múltidézésben. Aztán egy idő után megunta a csendet.
- Különben a papának meg lóf*sz a valagába!
Erre mindenki felébredt, és mosolyogtunk.

Visszatérve a recepthez, ez a hájas kráfli gyakran készült mamáméknál, anyu onnét hozta magával. Nagyon imádtuk.
Ha valaki hozzájut a hájhoz, ne habozzon kipróbálni.
A képen látható példányokat anyukám készítette. Talán legközelebb én is megpróbálkozom vele. Az eredeti recept nem túl konkrét: 'annyi liszt, amennyit felvesz', 'zsír gondolomformán', 'öklömnyi tejföl', 'löttyintésnyi tej'. Alább azok a mennyiségek szerepelnek, amivel most anyukám dolgozott.


Hozzávalók:
A tésztához:
  • 500 g liszt
  • 250 g háj
  • 1 db tojás
  • 1 kanál jó (= zsíros) tejföl
  • 50 g zsír
  • 1 kk cukor
  • 30 g élesztő
  • 1 dl tej
  • 1 kk só
A töltelékhez:
  • sűrű, savanykás házi szilvalekvár
A tetejére:
  • 1 tojás a lekenéshez
Elkészítése:
  1. A langyos tejben oldjuk fel a cukrot, majd futtassuk fel benne az élesztőt.
  2. A hájat daráljuk le, keverjük simára 100 g liszttel, felhasználásig tegyük hideg helyre.
  3. A maradék lisztből és a többi hozzávalóból gyúrjunk rétestésztát, pihentessük 15 percig. Nyújtsuk vékonyra, majd kenjük rá egyenletesen a lisztes hájat, csavarjuk fel szorosan. Nyújtófával kissé lapítsuk el, nyújtsuk téglalap alakúra, és hajtsuk össze négyszeresen, mint a hajtogatott leveles tésztát. 15 percig hideg helyen pihentessük.
  4. A nyújtást és a hajtogatást még kétszer ismételjük meg, végül már csak háromszorosra összehajtva pihentessük 15 percig.
  5. Nyújtsuk ki a tésztát kb. fél cm vékonyra (ne legyen túl vékony!), vágjuk fel egyenlő négyzetekre. A négyzetek közepébe kanalazzunk szilvalekvárt, majd hajtsuk félbe, háromszög alakúra. Csak a középső csücskénél nyomjuk össze jó alaposan a két tésztavéget, a szélét hagyjuk, ahogy van. Ha a széleit is lenyomkodjuk, a tészta nem fog felemelkedni, és nem lesz szép leveles.
  6. Tetejüket kenjük le felvert tojással. Kizsírozott (vagy sütőpapírral bélelt) tepsibe sorakoztassuk őket. Előmelegített sütőben 170 fokon süssük őket enyhén barnára. Folyamatos felügyeletet igényel sülés közben, mert könnyen megég. Kb. 15-20 perc elég is neki.
  7. Tetejét hintsük porcukorral, s lehetőleg ne faljuk be forrón. Melegen, langyosan, hidegen, frissen, másnaposan... mindenhogy finom.

16 megjegyzés:

  1. Papa is ilyeneket szokott mesélni :-) Döbbenten szoktuk hallgatni minden esetben a gyerekkorát. Ő is cseléd volt valami uraságnál, kicsi gyerekként, s vasárnaponként hazajárhatott a szülői házba találkozni a szüleivel, testvéreivel. 20 km oda, 20 vissza. Gyalog. 8-10 évesen... És sorolhatnám.
    S papa is állatokkal (szarvasmarhákkal!!) foglalkozott felnőttként és szőlője is volt :-)

    Nem vagyunk mi rokonok? :-DD


    Jelentem, hájért eget-földet megmozgattam még a nyáron, és van egy adagnyi a fagyasztóban! Mi disznótorokkor sütöttük, mamával ketten, friss hájból.

    Lehet, ki kéne olvasztani azt a tömböt...

    VálaszTörlés
  2. Ilyen kráfriról álmodozom már vagy fél éve, nem vicc. De hájat nem kapok sehol :( Nagyon étvágygerjesztöek, hmmmmm....

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik ez a poszt:) Vicces és megindító is egyben. Ismerős a hangulata. Sajnos egyik nagyszülőm sem él már, nincs aki meséljen.
    Szép lett a süti!

    VálaszTörlés
  4. Jaj de jók is ezek a hétvégi családi ebédek. nagyon hiányolom, hogy mostanában nem igazán tudjuk összehozni.
    Nagyon guszta, hájast még sosem csináltam

    VálaszTörlés
  5. Viki: bármi előfordulhat. Már csak az a kérdés, melyikünk szülei születtek 'oldalágról'.:)
    Én a te helyedben kiolvasztanám azt a hájacskát.

    Maci: sajnos, a hájat boltban szinte lehetetlen beszerezni. Böllér ismerősöd nincs esetleg? Mi is mindig disznóvágásnál tartalékoljuk a jó kis hájat, aztán a fagyasztóban várja a sorsát.

    Ildy: sajnálom, bár tudom, mit érzel Az én nagyszüleim sem élnek már, s igazából csak most, felnőtt fejjel kezdem megérteni mindazt, amit régen a nagyszülőktől hallottam.

    Ami: ugye? Ügyes anyukám van ám nekem!;)

    Bianka: szerintem az embernek arra van ideje, amire szeretné. Tudom, ez hülyén hangzik, mert mindenkinek megvan a maga élete, mindenki siet valahová, de néha meg kell állni, pihenni, a családdal lenni, hogy ilyen emlékek születhessenek, mint pl. az enyém itt fent.:)
    Ha tudsz hájat szerezni, próbáld ki, megéri.

    VálaszTörlés
  6. Piacon szoktak hájat árulni a Nénik.
    Nekem is ilyen gyerek korom volt, az én Nagymamám is szolgáló volt a püspöki palotában a papoknál.
    Az anyukám még ma is mesél néha olyat, amit nem szabadna tudni róluk.
    Az én Nagyapám is az ágyvégében szeretett ülni, onnan nézte a TV-t.
    Ha ma összejön egy család, akkor is szól a Tv előbb-utóbb, és azt nézi-hallgatja mindenki.Ehhez szoktunk hozzá. Vagy mégsem?

    VálaszTörlés
  7. Ó, de régen ettem ilyet! Pedig nagyon szeretem. Anyósom szokott sütni, isteni finomság!

    És a mesét is jó volt olvasni... :)

    VálaszTörlés
  8. Annyira jó volt olvasni, magam előtt láttam a nagymamámékat.Ők is rengeteget meséltek a múltról és szerettük nagyon hallgatni.
    Lányok, ha közelebb lennétek adnék Nektek hájat, hogy tudjatok sütni.Rengeteg van most a fagyasztóban.

    VálaszTörlés
  9. Daisy: felétek jó piac van.:) Nekünk csak az a szerencsénk, hogy vágunk disznót, és így hozzájutunk, ha nem is nagy mennyiségben.
    Jók ezek a családi történetek, szeretek én is ilyeneket hallgatni/olvasni.
    Tv- t az én nagyszüleim csak este néztek, és ez ránk is vonatkozott, amikor náluk voltunk. Ma már máshogy van ez is, sok helyen alapzajnak megy. Nekem nincs tv- m, nem is hiányzik. Ha zajra vágyom, rádiót hallgatok.

    Duende: köszönöm! Te még nem sütöttél?
    Én is úgy imádom, legközelebb tetetek el magamnak is hájat, és kipróbálom.

    Nelli: most irigykedem. Szerencsés vagy nagyon. Fényposta nem jöhet szóba?:P

    VálaszTörlés
  10. Gyerekkoromban még valamirevaló háziasszony legalább egyszer egy évben sütött hájastésztát. A legjobban akkor sikerült, mikor a háj jól kifagyott a minusz húsz fokos hidegben. Aztán vagy háj nem volt már, vagy munkakedv (ezzel a tésztával ezért meg kell dolgozni!), később meg már a szaktudás is elkopott. Ezért Téged külön dícséret illet, hogy ezt a régi receptet életben tartod. Kispesten, a piacon egy hentesnél időnként lehet kapni hájat. Én tavaly vettem, igaz, hogy a madárkáim ették meg a zebegényi kertben :)

    VálaszTörlés
  11. A nagymamám szokott mindig ilyet süti gyerekkoromban...imádtuk! Én még nem próbálkoztam meg az elkészítésével...nagyon guszták!:)

    VálaszTörlés
  12. Trendo: a fagyasztást most elvégzi a fagyasztó, de tényleg van benne valami, hogy akkor sikerül a legjobban, ha alaposan kifagy a háj.
    A fenti példányokat anyukám sütötte, neki jár a dícséret. Én csak igyekszem a régi értékeket megőrizni, ezért is írtam ide le.
    A madárkáid igazán jól vannak tartva.:) Nem irigylem tőlük (csak egy picit), de ha legközelebb nem tudnál mit kezdeni a hájjal, én szívesen veszem.

    Mézi: nekem is abszolút nagymamát idéző süti ez. Amúgy ez sem ördöngös, akárcsak a rétes. Én csak biztatni tudlak, hogy vágj bátran bele:)

    VálaszTörlés
  13. Elő kell keresnem nekem is a mamám receptönyvét. Nagyon nehéz összedolgozni a hájat a többi hozzávalóval? Bírom az ilyen paramétereket a receptmegadásnál:-DD, a mamám is mindig így szokta!:-))

    VálaszTörlés
  14. Kicsit olyan, mint a most divatos házi levelestészta készítés.
    A hájat is bele kell hajtogatni a tésztába, kinyújtani, hajtogatni, kinyújtani, hajtogatni és kinyújtani.
    Van benne sima és dupla hajtogatás és régen azt mondták, nem mindegy milyen a sorrend és, hogy merre forgatod a tésztát nyújtás előtt.
    Ezektől a trükköktől lesz szép leveles a megsült tészta.
    Csak annyira nehéz, mint a házi levelestészta készítés, pontosabban, inkább időigényes, amiből ma a háziasszonyoknak kevés van.
    Gyakorolni kell, mint sok mást, és akkor könnyen megy.
    Nálam ez sajnos csak elmélet, sosem volt ennyi időm, hogy elkészítsem, ezért a gyakorlás is elmaradt. Nagyon sajnálom.
    Gyerek koromban nem igazán szerettem, mert sokszor volt ilyen, ma már megenném, mert kóstoltam hasonló boltit, de az sehol sincs.

    VálaszTörlés
  15. Andi: ha megtalálod, nagyon kíváncsi lennék mamád verziójára, hogy mennyiben hasonlít a miénkhez.
    igazából a hájat le kell darálni, aztán 10 dkg liszttel összedolgozni, úgy rásimítani a tésztára, aztán hajtogatni. Szóval nem nehéz vele dolgozni. Ahogy Daisy is írta, pont, mint a hagyományos hajtogatott leveles tésztánál.

    Daisy: nem kicsit, nagyon olyan.:) És igazad van, ezt is csak gyakorolni kell.
    Ebből is gyártanak boltit? Még soha sem láttam. Azt biztos, hogy nem szeretném. ki tudja, mit pakolnak bele. A házi viszont nagyon finom.
    Én is átértékelek jó pár ételt így felnőttként, amiket gyerekként nem szerettem. Megéri próbálkozni.

    VálaszTörlés