2010. 02. 26.

Poppy sütije


A címben szereplő süti nem azért viseli a poppy nevet, mert fantáziátlan volt a névadó, hanem azért, mert mákos. Így sem világos az összefüggés?:P A poppy magyarul mákot jelent. Szóval ez a süti poppyval készül és (Ms.) Poppytól származik.:)
Az alapot igazából egy régi - valami újságból kivágott- kuglóf receptje adta, ami több változáson esett keresztül, annak köszönhetően, hogy szeretek kísérletezni. Egyrészt fele lisztet kukoricaliszttel helyettesítettem, mert rájöttem, hogy ettől olyan szép színe lesz mindennek és valahogy plusz ízhez is jut vele az ember. Másrészt pedig az egyszerű tésztába került egy kis mák - ettől lett igazán poppy-s-, amihez pediglen passzol a reszelt citromhéj. A végeredmény egy amolyan nagyi- féle istenien omlós, 'kérek még egy szeletet' kuglóf lett.
Normál esetben nem szeretek ennyit pazarolni: 4 tojás fehérje és 2 héjmentes citrom is megmaradt, de ez a süti abszolút megéri, és azértl nem vész kárba a tojásfehérje sem, a citrom sem. Előbbi megy a fagyasztóba, amíg nem csinálok valami jó kis tojásfehérje- faló sütit, utóbbi meg megy a teába.


Citromos kuglóf mákkal

Hozzávalók (az egyszerűség kedvéért bögrével* mérve):
2/3 bögre cukor
4 db tojássárgája
1 db egész tojás
2 citrom reszelt héja
1/2 bögre darált mák
1/2 bögre kukoricaliszt
1/2 bögre finomliszt
20 dkg vaj vagy margarin
fél tasak sütőpor
csipetnyi só

*1 bögre= 2,5 dl

Elkészítése:
Mérjük ki a kétfajta lisztet, keverjük hozzá a sütőport és a sót.
A vajat vagy margarint olvasszuk fel (mikróban alacsony hőfokon kb. 1,5 perc), majd kissé hagyjuk kihűlni.
A cukrot a tojásokkal alaposan habosítsuk fel robotgép segítségével, közepes fokozaton kb. 5 percig. Adjuk hozzá a reszelt citromhéjat és a mákot.
Apránként keverjük bele a lisztes keveréket, végül jöhet ugyanígy az olvasztott vaj is. Keverjük simára az egészet.
Vajazzunk és lisztezzünk ki alaposan egy kuglófformát- ez a tészta hajlamos ugyanis a leragadásra. Terítsük szét benne egyenletesen a masszát, majd tegyük előmelegített sütőbe, és süssük 180 fokon aranybarnára. Ehhez kb. 45 perc kell, de érdemes tűpróbával ellenőrizni.
(15 perc sülés után nálam a teteje gyorsan elkezdett barnulni, így tettem rá egy darab alufóliát, nehogy megégjen.)
A formában hagyjuk kiséé kihűlni, majd borítsuk rácsra. Ha teljesen kihűlt, már fogyasztható is.
Folpackba csomagolva 3 napig friss marad.

2010. 02. 25.

Lusta napokra

Sütni mindig jó. De van az úgy, hogy egy hajtós nap után inkább pihenne az ember, de úgy istenigazából. Tegnap is ilyesmit éreztem, de azért szerettem volna valami fincsi uzsonnát/ vacsorát készíteni. 
Nemrég itt olvastam a következő receptet, és már akkor finomnak és gyorsnak könyveltem el, ráadásul ez tipikusan egy olyan étel, amihez minden fellelhető itthon, szóval egyfelől még pénztárcakímélő is, hiszen nem kell az ember lányának bevásárolni rohannia előtte.


Töltött csigák

Hozzávalók:
1 cs. (500g) hajtogatott levelestészta
sonkafelvágott vagy párizsi
mustár
ketchup
natúr joghurt vagy tejföl- opcionális
1 tojás
kevés reszelt sajt

Elkészítése:
A leveles tésztát jó vékonyra kinyújtjuk. Két egyenlő darabra vágjuk.
Az egyik darabot mustárral, a másikat ketchuppal megkenjük. Nem kell túl vastagon, mert kifolyik. Aki nem szeretné, hogy tömény ízük legyen, kevés natúr joghurtot keverhet a ketchuphoz és a mustárhoz. 
A hosszabb vége mentén egy sorban szalámival rakjuk ki a tésztát, majd szorosan tekerjük fel.
Ujjnyi vastag szeleteket vágjunk a rudakból, majd fektessük sütőpapírral bélelt tepsire őket.
Tojással kenjük le a tetejüket, majd szórjuk meg a reszelt sajttal.
Előmelegített sütőben 180 fokon süssük őket aranybarnára.
2 tepsivel lesz belőle.

Mire a 2. tepsi csigát megsütöttem, az első sütés el is fogyott. Nagyon eteti magát, de nem is csoda, mert iszonyat finom.

2010. 02. 23.

Csokis kosárka kókuszkrémmel töltve


Hétvégén nem voltunk itthon, így a szokásos sütés- főzés is elmaradt. Szerencsére tegnap kifogyott a kekszesdoboz, így újra nekiláthattam alkotni.:) Persze munka után egyből lelkesen belevetettem magam a tésztakészítésbe, úgyhogy mire a következő finomsággal kész lettem, jól el is fáradtam. Persze önelégülten dőltem az ágyra, hiszen sikert aratott az újítás.
Még otthonról hoztam jónéhány kicsi kosárkaformát, és már régóta terveztem, hogy használom is őket. Most eljött az idejük. Omlós kakaós tésztával töltöttem meg őket, amikbe aztán finom kókuszkrém került. Utóbbihoz Szepyke kókuszpudingja adta az alapötletet, no meg a hűtőben lévő kókusztej.:)
Így születnek a csokis kosárkák kókuszkrémmel töltve:

Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg liszt
8 dkg porcukor
6 dkg kakaópor
10 dkg hideg vaj
1 nagyobb tojás
1 ek. tejszín
1/4 tk. sütőpor
csipet só

A krémhez:
4 dl kókusztej
1,5 ek. kukoricakeményítő
4 ek. cukor
1 tk. vaníliás cukor
5 dkg vaj

A tetejére:
2 dl tejszín (1 evőkanálnyi híján, amit a tésztába tettem)
1 ek. porcukor
kevés kakaópor

Elkészítése:
  1. A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, akárcsak a pitetésztát. Ha összeállt, gombócot formázunk belőle, majd folpackba tesszük, kissé szétlapítjuk. Mehet a hűtőbe kb. 1 órára dermedni.
  2. Közben készítsük el a krémet, hogy ennek is legyen ideje jól kihűlni. Ehhez keverjük csomómentesre a kókusztejben a kétféle cukrot és a keményítőt is, majd lassú tűzőn hevítsük addig, amíg be nem sűrűsödik, és mint a puding, 'puffogni' nem kezd. Vegyük le a tűzről és időnkét átkeverve hagyjuk kihűlni.
  3. Amikor langyosra hűlt, keverjük benne simára a vajat is. Ha a krém állaga kissé rusztikus lenne, érdemes robotgéppel vagy botmixerrel egyneműsíteni, hogy igazán krémes legyen.
  4. A tésztát a folpackból kivéve kissé gyúrjuk át, majd nyújtsuk fél cm vastagságúra. Kevés olajjal vagy vajjal kenjük ki a formákat, nehogy beleragadjon a tészta, majd béleljük ki őket a tésztával. Közepükre tegyünk egy muffinpapírt vagy kisebb darab sütőpapírt, aminek a közepét töltsük meg száraz magokkal, esetleg rizzsel. Ez majd megakadályozza, hogy felpuposodjon a tészta.
  5. Tegyük egy sütőlemezre a kibélelt kosárkákat, és előmelegített sütőben 180 fokon süssük 20 percig.
  6. A formáben hagyjuk kissé kihűlni őket, majd sorakoztassuk mindet rácsra.
  7. A kihűlt kosárkákat töltsük meg a kókuszos krémmel. Ehhez használhatunk nyomózsákot, de egy kiskanál is megteszi.
  8. A tejszínt a porcukorral verjük kemény habbá, majd koronázzuk meg vele a kosarakat.
  9. Végül még egy leheletnyi kakaóporral hintsük meg az egészet, és készen is vagyunk!


Mr. P. azonnal rávetette magát a krémes falatokra. Persze menet közben is bőszen mutogatta, hogy neki melyik kosárkát töltsem meg, és külön kérés volt, hogy a választott darab tetejére sok tejszínhab kerüljön. Nem, Mr. P. nem egy kisgyerek, állítólag egy érett felnőtt, de ezt ki hiszi el?:)
Lehetőség szerint azért egy röpke órácskára tegyük a kész kosárkákat a hűtőbe, hiszen mégiscsak jól lehűtve a legfinomabbak. Nagyon krémes, kellemesen kókuszos, csokis sütemény. Szerintem bárkit levehetünk a lábáról egy ilyennel. Nekem sikerült.:P

2010. 02. 18.

Te hogy véded az egészséged télen?



Közeledik a tavasz. Többek reménye szerint legalábbis, és a naptár is ezt mutatja: jön megállíthatatlanul.
Én személy szerint szeretem a telet, több dolog miatt is: hó, hideg, Karácsony, farsangi fánk, meleg szoba, forró italok, vackolás, gyümölcssaláta. Az utolsó a kakukktojás? Nem. Nálam valahogy csak a téli néhány hónapra jellemző, hogy gyümölcssalátát készítek. Ahogy kijön a jobb idő, és sorban érnek a gyümölcsök, úgy eszem végig a 'hónapokat'. Télen meg - a banánt leszámítva- minden gyümölcs macerásnak tűnik: hámozás és magozás, préselés és szeletelés. Ha viszont az ember összedob egy jó nagy adag gyümisalit, 3-4 napig olyan jó érzéssel megy a hűtő felé nasit keresni, sőt, ebben a formában még egészséges is. Ráadásul a napok előrehaladtával csak finomabbra érik az egész. A zordabb időben csekély lehetőségünk van a vitaminok, ásványi anyagok természetes formában való pótlásához, pedig ilyenkor nagy szükség lenne ezekre. Másrészt a lédús gyümölcsök a folyadékbevitelt is növelik, ezáltal segítik védeni a bőrt a kiszáradástól.
Mindig más gyümölcsökből készül a saláta, de mostanában a banán, a friss ananász, sőt nem egyszer a gránátalma is állandó főszereplője. Hozzájuk társulnak citrusfélék, kivi és barack- utóbbi enyhén cukrozott levű konzerv formájában. A konzerv levét rá szoktam önteni a salátára, így a kissé savanykás gyümölcsök ízét ellensúlyozni lehet, viszont pluszba cukrot már nem kell hozzáadni. Ha a konzerv elmarad, 3 ek. citromlé és 2 ek. méz keveréke az öntet, amit egy jó nagy tálnyi gyümölcshöz keverek. Receptet nem írok, inkább néhány képet mutatnék kedvcsinálóul.

Plusz egy körkérdés:
Ti hogy őrzitek meg az egészségeteket télen?



2010. 02. 17.

Kalács- vagy zsemlefelfújt


A mai nap a keresztények számára nagy jelentőséggel bír: hamvazószerda van ugyanis, ami a húsvét előtti 40 napos böjt első napja. Hogy kezdtem a napot? Reggeli szalámival... Most akkor pokolra jutok? Ez volt az első gondolatom, mikor szembesültem a ténnyel: ma nem is szabadna húst enni. Mr. P. szerint az nem is számított, mert voltak olyan helyek, ahol még nincs is ma.:)
Nem szeretnék belőle viccet csinálni. Nem azért, mert én olyan szenteskedő vagyok, de azért néhány nagy keresztény hagyományt be szoktam tartani. Az ebéd már ennek a jegyében telt. Még tegnap este elkészítettem, s talán tudat alatt is húsmentes lett.
Volt némi kalácsmaradékom, meg pár házilag gyártott szikkadt zsemlém. A hűtőben pedig akadt némi tej, tojás és finom sárgabarack lekvár. Mindehhez társult egy kis darált dió és Milka tejcsoki. Hát, fel is soroltam a hozzávalókat a felfújthoz. Ez egy amolyan maradék hasznosítós édes fogás. Miért nem a múltkori VKF- kor jutott eszembe? És miért felfújt? Hát, ő... anyukám is így nevezte.:) Külhonban az ilyesmiket pudingnak szokás nevezni, pedig a felfújt szerintem jobban fedi a valóságot. Míg előbbi vízgőz felett készül, utóbbit sütőben sütjük, akárcsak ezt.

Hozzávalók:
3-4 szelet szikkadt kalács
2 szikkadt zsemle
bő fél l tej
vaníliás cukor
cukor ízlés szerint
2 db tojás
darált dió
sárgabarck lekvár
néhány kocka csoki
néhány kocka vaj a tetejére

Elkészítése:
A tejet kissé felmelegítjük, majd feloldjuk benne a kétféle cukrot, és alaposan elkeverem benne a két tojást. Ebbe a lébe mehetnek a felkockázott kalács- és zsemledarabok. Had szívják jól meg magukat, ettől lesznek finomak! Ha szükséges, pótoljuk után a tejet.
Aztán mehet az egész egy jénaiba. A fel nem szívott tejet is öntsük nyugodtan rá. Darált vagy durvára vágott dióval megszórjuk, néhány helyre lekvárt és csokit rejtünk. Tetején elosztjuk a vajkockákat, amik majd ráolvadnak az egészre, és így szép aranyszínűvé, ropogossá sülnek majd a felső darabok.
180 fokos sütőben 40 percig sütjük, vagy amíg szépen át nem sül. Ilyenkor a teteje szépen megpirul, alatta már nincs folyadék és a közepe sem 'szottyos'.
Frissen az igazi, de ez az étel felmelegítve is jó.

2010. 02. 16.

Tejszínes kalács Svédországból


Nem egy újkeletű kalácsról lesz itt szó, de most fedeztem fel újra ezt a receptet, s mivel mostanság különféle kelt tésztákkal kísérletezek, hát ezt is megsütöttem.
Csalódást nem okozott, sőt, kedves emlékeket idézett bennem.
A mazsolát annyira nem szeretem, így kapóra jött a maradék aszalt vörösáfonya, ami kissé savanykás ízével jól feldobta a kalács édeskés tésztáját.
Ennek a receptnek az az érdekessége, hogy külön hozzáadott zsiradékot nem tartalmaz, de a tejszínnek hála nagyon puha, kellemes állagú az egész.


Hozzávalók:
30 dkg liszt
2 dl langyos tejszín
1 db tojás
2 ek cukor
1 tk. vaníliás cukor
1 db tojás
1/2 citrom reszelt héja
1/2 tasak szárított élesztő
1/2 citrom reszelt héja
1 tk. amaretto (mandulalikőr) vagy rum
5 dkg aszalt vagy kandírozott gyümölcs

Elkészítése:
1. Az aszalt gyümölcsök kivételével a hozzávalókat tésztává dagasztjuk (géppel vagy kézzel). Az utolsó percekben hozzáadjuk az aszalt vagy kandírozott gyümölcsöket is. Én jelen esetben aszalt vörösáfonyát használtam, ami még a mákos keksznél megmaradt, persze ízlés szerint lehet mazsolát, kandírozott citrom- vagy narancshéjat is használni, kinek hogy tetszik.
2. A tésztát meleg helyen a duplájára kelesztjük.
3. Ha megkelt, enyhén lisztezett felületen átgyúrjuk, és tetszés szerint fonjuk, vagy egyszerűen csak kuglófformába tesszük- persze így nem kalács, hanem kuglóf lesz belőle.:)
4. Még fél órát hagyjuk pihenni.
5. A második kelesztés végén tejes tojássárgájával megkenjük a tetejét, majd előmelegített sütőben 190 fokon aranybarnára sütjük (kb. 40 perc).

Ebből a mennyiségből nekem egy kisebb kalácskám lett, de így is bőséges volt kettőnknek. Folpackba csomagoltam, s másnap is olyan volt, mintha friss lenne.
Egy bögre tej vagy kakaó mellé, dzsemmel vagy margarinnal, de csak úgy magában is isteni!



2010. 02. 13.

Krémek tortája (akár Valentin- napra is)


Február 14. mindenki számára jelentősséggel bír. Nálunk Mr. P. születésnapját jelöli e dátum, öccsének pedig ezen a napon van a névnapja. A szerelmet viszont mi nem ezen a napon ünnepeljük. Arra ott van az év összes többi napja.
Persze, aki hisz benne és ünnepli, annak éppoly fontos lehet a Valentin- napi meglepetés, mint a szülinapi ajándék. A Krémek tortája utóbbi apropóból készült, de felér egy szerelmi vallomással, így előbbire is remek ajándék lehet.
Ha ma elkészíted, holnapra tökéletes meglepetés lesz belőle!

Hozzávalók:
A tésztához:
1 adag pitetészte

A krémsajtos réteghez:
200 g natúr krémsajt
60 g szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!)
120 g porcukor
1 tk. vaníliáscukor

A pudingos réteghez:
1 cs. csokis Aranka (főzés nélküli) krémpor
3 dl tej

A tejszínhabos réteghez:
200 ml habtejszín
2 ek. porcukor
1 tk. vaníliás cukor
1 cs. habfixáló

A díszítéshez:
kevés csokireszelék

Elkészítése:
1. Készítsük a leírás szerint pitetésztát. Ha lehet, pizzasütő formában süssük meg, ennek híjján terítsük a vékonyra nyújtott tésztát piteformába, úgy, hogy a peremet csak fele magasságig borítsa tészta. Süssük meg vakon, s ne feledjük a vége előtt 2 perccel tojással megkenni, ez majd elzárja a pórusokat, így a tészta nem ázik el a krémtől.
2. A krémsajtos réteghez a vajat és a krémsajtot keverjük habosra a porcukorral, majd tegyük hűtőbe.
3. A pudingos részhez a leírás szerint készítsük el az Aranka krémport, majd ez is mehet a hűtőbe.
4. Ha a tésztánk teljesen kihűlt, szépen oszlassuk el rajta a krémsajtos keveréket, majd erre kerül a pudingos krém.


5. Egy éjszakán át hagyjuk hűtőben állni az egészet. (Én a tejszínhabot inkább másnap tettem rá, hogy frissebb és szebb legyen.)
6. A tejszínhab sipkához az alaposan lehűtőtt tejszínt tegyük egy magas falú tálba, majd alacsony fokozaton robotgéppel kezdjük el felverni. Menet közben apránként keverjük bele a porcukrot, a vaníliás cukrot, s kb. félidőben -a leírást követve- mehet bele a habfixáló is. A habverést addig folytassuk, míg a hab a kívánt keménységet el nem éri. Vigyázat! Ne verjük túl a habot, mert akkor kicsapódik a fehérje, és klasszul vajat köpülünk belőle.:)
Ez is mehet a tortánk tetejére.
7. Díszítésként én kevés csilis csoki reszelékét használtam, amit zöldséghámozóval gyárottam az előzőleg fagyasztóban lehűtött csokiból (így könnyebb vele dolgozni, nem olvad meg azonnal az ember kezében). Természetesen apró szivecskékkel, nagyobb csokiforgácsokkal vagy egyszerűen csak szitán át hintett kakóporral is díszíthejük.


Megjegyzés: ez tulajdonképpen egy pizzatorta. Amerikában kedveltek ezek a fajta torták. Alapjukjuk általában kekszes, omlós tészta, amit gyakran pizzasütő formában sütnek meg, erre jönnek a feltétek, szépen egymásra halmozva. Rengeteg variációja lehet, akár a tésztának, akár a feltétnek, ugyanúgy, mint a pizzáknál.
A fenti torta saját kreálmány, tulajdonképpen az itthon fellelhető alapanyagokból készült. Nagy örömet okozott, és azonnal jött is a dícséret: "ez isteni, ilyet még csinálj sokszor!" :)

2010. 02. 12.

Folytatódik a kekszmánia!

A tegnapi keksz után itt az újabb gyors és ellenállhatatlan kis sütemény. Igazság szerint mindkét keksz egy napon készült, sőt, még egy kenyeret is sütöttem közben, vagyis a kenyérsütő gép, de valakinek be kellett pakolnia az alapanyagokat!:) Először elkészítettem a mákos kekszet, ami ment a hűtőbe pihenni. Aztán jött a polenta keksz, ennek nem kellett pihennie, viszont mire megsült mind, lehűlt a mákos keksztészta is, szóval mehetett az is a sütőbe. Micsoda szervezés, kérem szépen. A posztolásra viszont már nem maradt elég energiám, így két 'adagban' vannak a receptek.
Eme csodás kekszet Flat-Cat- nél láttam. Beleszerettem, elkészítettem, újra beleszerettem. Az aszalt áfonya és a mák kettőse valami mennyei ízkombinációt eredményez, s mindehhez a keksz ropogóssága társul. Ezt még én is megkóstoltam, pedig nem szokásom sütiket majszolni.

Mákos keksz aszalt vörösáfonyával


Hozzávalók (kb. 24 darabhoz):
8 dkg cukor
1 tk. vaníliás cukor
8 dkg aszalt vörösáfonya
15 dkg vaj
1 kis tojás
1 narancs reszelt héja és fél narancs kifacsart leve (eredetileg citrom)
5 dkg darált mák
25 dkg liszt

Elkészítése:
A hozzávalókat összegyúrjuk. Elég, ha összeáll a tészta, nem kell alaposan kidolgozni. Folpackra téve hengert formálunk belőle, becsomagoljuk, aztán 1 órára mehet a hűtőbe dermedni.
Fál cm vastag szeleteket vágunk a rúdból, lehetőleg éles késsel. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk a korongokat, előmelegített sütőben 180 fokon 15-18 percig sütjük, vagy amíg enyhén meg nem barnul az alja.
Kihűtjük, aztán mehet is egy jól záródó dobozba.

Ezek a kekszek nagyon jó kis sütik. Rá lehet járni a dobozra, megadják a nassolás élvezetét, és sokkal finomabbak, mint a boltiak. Egyszerre nagyobb adagokat szoktam legyártani belőlük, így mindig van itthon valami finomság, s ha vendég jön is van mivel megkínálni.

2010. 02. 11.

Olasz polenta keksz

Update: ezzel a recepttel nevezek a VKF! XXXIII. fordulójára.

Ismét kekszgyártásba kezdtem. Valahogy mindig ehhez a sütitípushoz térek vissza, ha kicsit hajszoltabbak a napjaim és kevés időm van sütni.
Sajnos kolléganőm lebetegedett :(, ezért a nagy hajtás munkafronton. Persze, a munka a kisebbik rossz. Remélem, hamar felépül, s újra véleményezi majd a süteményeimet.:)
A recept Martha (Stewart)- tól származik. Kissé változtattam az eredeti recepten, de ez már nem is meglepő. Azt kell mondjam, ez megint csak egy gyors, finom és vidám sütemény. A vidámsága nem csak a kóstolásnál jelentkezik, hanem az elkészítésében is. A részletek alább olvashatók.


A polenta jelen esetben kukoricadarát jelent, csak nem akartam lefordítani, mert szerintem úgy kissé illúzióromboló lenne a cím: olasz kukoricadarás keksz- neeem, olasz polenta keksz- igen. Szebb ez így, s méltóbb is az elkészült alkotáshoz.

Hozzávalók:
2/3 csésze cukor
1 tk vaníliáscukor
20 dkg vaj
1 nagy tojás (eredetileg jönne még hozzá egy tojás sárgája)
1 citrom reszelt héja
3 tk. amaretto (mandulalikőr) - ez nem volt az eredeti receptben, elhagyható
1/2 csésze kukoricadara
1/2 csésze kukoricaliszt 
1 és 3/4 csésze sima liszt
csipet só

1 csésze= 2,4 dl

Elkészítése:
Keverjük össze a száraz hozzávalókat, vagyis a liszteket, a darát és a sót.  (Eredetileg 1 csésze kukoricadarát vagy 1 csésze kukoricalisztet írt a recept, de nálam volt itthon mindkettő. Jól is tettem. hogy a darából csak fél csészével tettem bele, mert ez sülés után is kissé ropogós marad, ami nagy mennyiségben esetleg zavaró lehet, de így csak kellemes ropogósságot adott az egésznek.)
Egy másik, nagyobb tálban keverjük habosra a vajat a cukorral, vaníliás cukorral, majd adjuk hozzá a tojást. Alaposan keverjük össze, aztán jöhet bele az amaretto és a reszelt citromhéj is.
Végül apránként vegyítsük hozzá a lisztes keveréket is. Kellemesen puha, jól formázható masszát kell kapnunk.
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral.
Pihentetés nélkül töltsük a tésztát habzsákba, és - most jön a vidámság- szélesebb csövön keresztül formáljunk 5-6 cm hosszú S- alakzatokat (vagy csigákat) a sütőpapírra. (Ha nem szeretnénk, hogy közben csúszkáljon a papír, a négy sarka alá nyomjunk picit a tésztamasszából, ez majd rögzíti az egészet.)


Előmelegített sütőben 180 fokon süssük 15-18 percig, vagy amíg a tetejük enyhén meg nem barnul.
Hagyjuk őket teljesen kihűlni, aztán mehetnek is a szájba lezárhatós dobozba.
Martha szerint 30 db lesz belőle. Én sajnos nem tudtam megszámolni, mert folyamatosan fogyott a tálcáról... Ez az egy hátránya van ennek a keksznek: nagy a fogyasztási vesztesége.:D

2010. 02. 08.

Köszönjük, Madame Du Barry!

Vagy akár azt is írhatnám, hogy a tegnapi ebédünk nem jöhetett volna létre, ha nincs Du Barry asszony.:)
Imádom, ha egy ételhez valami kis történet is tartozik, attól valahogy különleges lesz az egész. Talán ezért is alakult úgy, hogy a saját 'fejlesztésű' ételeim, süteményeim leírásához is mindig akad valami kis sztori, ami kedvet csinál az aktuális recepthez, vagy csak kizökkenti az embert a hozzávalókból és elkészítésekből álló leírásokból.
A címben szereplő asszonyság bizony imádta a karfiolt. Őt pedig nem más, mint XV. Lajos francia uralkodó imádta. Ha a gasztronómia terén ilyeneket tudott produkálni, biztos megvoltak a maga kis fortélyai a királyi pamlagokon is, de ezt a részt most inkább ne gondoljuk tovább.:)


Hosszú évek alatt az asszonyság neve a gasztronómiában Dubarry lett, és sajnos a róla elnevezett szelet receptje is kissé egyszerűsödött. Eredetileg ugyanis a Dubarry szeletet Mornay- mártással készítették, manapság pedig egyszerűen csak bechamellel öntik nyakon. Minő szemtelenség! Vázolom is a különbséget:
  1. Bechamel- mártás: vajból és lisztből világos rántást készítünk, folyamatos keverés mellett, majd felengedjük forró tejjel, sóval és borssal ízesítjük.
  2. Mornay- mártás: az előbbi bechamel mártáshoz tejszínt és tojássárgáját keverünk, adunk hozzá reszelt sajtot és kevés vajat, majd szerecsendióval ízesítjük.
A második variáció kétség kívül ízben és kalóriában is gazdagabb (nálam is így készült most). Bárhogy is készítsük, a karfiol szerelmeseinek kitűnő étke a Dubarry szelet.

Hozzávalók 4 személyre:
4 szelet kicsontozott sertéskaraj
1 kisebb fej karfiol
kevés liszt
só, bors
10 dkg reszelt sajt (ebből 5 dkg a mártáshoz megy)

A Mornay- mártáshoz:
8 dkg liszt
8 dkg + 2 dkg vaj
6 dl tej
1,5 dl tejszín
1 tojássárgája
só, bors, őrölt szerecsendió

Elkészítése:
A karajszeleteket vékonyra kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk, lisztben megforgatjuk, forró olajon világos barnára sütjük mindkét oldalukat.
A karfiolt kisebb rózsákra szedjük, enyhén sós vízben megpároljuk őket. Szándékosan nem főzést írtam, ugyanis az kevésbé kíméletes eljárás, hiszen rengeteg vitamin és ásványi anyag kioldódik így a karfiolból. Aki teheti, használjon inkább párolóedényt. Én pl. most fedeztem fel, hogy mikróban(!) mennyire egyszerű a párolás. Van egy kifejezetten mikróban használható párolóedényem, amit teletömten csurig karfiolrózsákkal, 2 ek. vizet tettem alá, megsóztám, aztán 850 Watton kétszer 5 perc alatt puhára pároltam az egészet. Egyszerű, gyors és kíméletes, egyszóval szuper!
A Mornay- mártáshoz 8 dkg lisztből és ugyanennyi vajból világos rántást készítünk, forró tejjel felöntjük, sóval, borssal ízesítve besűrítjük. Tűzről levéve hagyjuk hűlni, majd dúsítjuk az egy tojássárgájával elkevert tejszínnel, 5 dkg reszelt sajttal. Belemorzsoljuk a 2 dkg vajat is, szerecsendióval ízesítjük.
Egy tűzálló tálat kivajazunk, belefektetjük a karajszeleteket. Ráhalmozzuk a párolt karfolrózsákat úgy, hogy lehetőleg ne legyen rés közöttük. Nyakon öntjük az egészet a mártással, tetejét meghintjük a maradék 5 dkg sajttal, s már mehet is az előmelegített sütőbe. 200 fokon 60 percig sütjük, vagy amíg a sajt aranybarna nem lesz.
Ez amolyan egytálétel: egyben van a hús és a körete. Aki akar, párolt rizst kínálhat még hozzá.


Vaj helyett kevés olajjal, zsírszegény tejjel és sajttal, sertéshús helyett csirkemellel, csak bechamellel készítve zsírszegényebb verziót is készíthetünk. Így akár egy fogyókúrás étrendbe is beilleszthető, persze rizs már nem jár hozzá!


2010. 02. 06.

Rakott krumpli újratöltve


Rengeteg savanyú káposzta pihent a hűtőben, várva szomorú sorsát. Többminden is készült belőle: rakott káposzta, rozsos töltött zsemle, és most ez a rakott egytálétel. Télen jó kis vitaminpótló a káposzta, a malackodós ételek állandó partnere, de nasinak sem kutya.:) S bár imádom a rakott káposztát, nem csinálhatok mindig csak azt, Mr. P.-nek túl egyhangú lenne.
A káposztát egy szegedi bácsi készíti, piacon árulja. Borzasztó finom. Aki teheti, ne vegyen bolti konzerv káposztát, inkább ballagjon ki a piacra, és válassza a jó kis házit.
Ez az étel szombati gyors ebédnek kitűnő, és kis költségvetésű is. A recept eredetijét itt olvastam. Hurka helyett kolbásszal készült, de így is kellően laktató és malackodós lett.:)


Hozzávalók:
krumpli
kolbász
savanyú káposzta
só, bors
tejföl

Elkészítése:
Karikázzunk fel fél centi vastagra 4-5 szem krumplit, tegyünk így a kolbásszal is, de a kolbászkarikákat elég ujjnyi vastagra vágni. Tetszőleges sütőedénybe sorakoztassuk bele a hozzávalókat: krumpli, kolbász, csipetnyi káposzta, aztán ismét krumli, és így tovább, amíg csak fér az edénybe. 


Sózzuk, borsozzuk, kevés vizet öntsünk alá. 220 fokon süssük, kb. 80 percig. Az első fél órában tegyünk a tetejére alufóliát, hogy kissé megpárolódjon a krumpli. Ha a hozzávalók megsültek, öntsük nyakon az egészet egy pohár tejföllel, s dugjuk vissza, míg meg nem pirul a teteje. És már készen is vagyunk. Legközelebb azt hiszem, egy kis hagymát is teszek hozzá, csak hogy adjunk az érzésnek.
Valamilyen könnyű zöldséglevessel gyors ebédet, anélkül gyors vacsoraételt kapunk.


2010. 02. 05.

Egy tészta, két forma, avagy a pacsni élete

A rozsos töltött zsemle után rákaptam a házi péksüti ízére. Nem akarok olyan kliséket írni, hogy messze jobb, mint a bolti, össze sem hasonlítható, mert aki készített már otthon zsemlét, kenyeret vagy kiflit, úgyis tudja, miről beszélek, aki nem, az meg remélem, kíváncsi rá.:) Másrészt pedig van abban valami jóleső érzés, hogy az ember lánya otthon is el tud egy ilyet készíteni.. Előszedtem egy nagyon régen feljegyzett receptemet. A péksüti polgári neve: pacsni. Életemben nem hallottam róla, de egy barátom (Google) segített.:D Több verziója van ennek a hosszúkás, kissé édeskés péksütinek. Több helyen enyhén leveles szerkezetűnek írják le, ami a vajjal való hajtogatásnak köszönhető, míg máshol egy puha kelt tésztából készült édes termékként tartják számon. Nekem ez utóbbi variációra van receptem. 


Az eredeti recept 2 ek. cukrot és 8 édesítőt írt, így egészen édes lett a tésztám, ami rendben is lenne, ha én is úgy fogyasztanám, ahogy eredetileg kellene: kakaóval vagy tejjel.Így is nagyon finom lett, de ha hagyományos szendvicsalapot szeretnénk készíteni, érdemes kevesbé édesíteni. Az általam javasolt mennyiségeket tűntettem fel a receptben.
Rudakat és bucikat is készítettem. Rendszeresíteni fogom a vizes zsemle helyett. Gyorsan megvan, mennyei, másnap is. Még szerencse, hogy rögtön dupla adaggal kezdtem.

Hozzávalók:
300 g liszt
3 dl langyos tej
6 ek. olaj
1 zacskó szárított élesztő (7 g)
2 tk. cukor
1 tk. só
4 db édesítő tabletta
2 tojássárgája


Elkészítése:
1,5 dl tejet meglangyosítuk, felfuttatjuk benne az élesztőt, majd kevés liszttel elkeverjük, s 20 percig állni hagyjuk.
A maradék tejet is meglangyosítjuk, elkeverjük benne a tojások sárgáját, feloldjuk benne az édesítőt (azért nem cukrot, mert az lehúzza a tésztát), majd hozzáadjuk az olajat is.
A lisztet átszitáljuk, hozzákeverjük a sót, az élesztős keveréket, végül a tojásos egyveleget is. Jó alaposan kidagasztjuk az egészet. (Géppel 5 perc alatt megvan a dagasztás.)
Jöhet is a kelesztés: kb. 30 perc alatt a tészta duplájára nő. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy megolajozunk egy tepsit (ne használjunk sütőpapírt, mert ráragad a tészta), majd a kezünket is, s a tésztából hurkákat vagy kis bucikat szaggatunk, ezeket pedig az előkészített tepsire tesszük, egymástól tisztes távolságra.
Olajos ecsettel átkenjük az egészet, még az oldalait is, nehogy összeragadjanak. Fél órát meleg helyen pihentetjük, majd 180 fokos előmelegített sütőben 15 perc alatt gyönyörű aranybarnára sütjük. Az utolsó 5 percben kenjük le a pacsnik tetejét forró tejjel, attól lesz szép fényes.


Van egy nagyon drága kolléganőm, aki rendszeres olvasóm, majdnem a kezdetek óta. Az ő kérésére igyekeztem gyorsan közzéteni ezt a receptet, hogy a hétvégén meg tudja sütni, ugyanis mindig kérdezi, mit sütöttem, főztem, hogy ő is ötleteket gyűjtsön. Persze gyakran főkostolói posztot is ellát, másik kolléganőmmel karöltve. Jól esik a kedvessége, remélem, az új recept sem okoz csalódást se neki, sem pedig nektek, kedves olvasók.:)

2010. 02. 04.

Rozsos töltött zsemle


Téli hidegben mindig melegségre vágyik az ember. A testet és lelket mi melengetné jobban, mint egy kelt tésztából készült, kívül ropogós, belül puha és meglepetést rejtő házi finomság.
Flat-Cat- nél találtam ezt a szuper receptet, s már olvasás közben elhatároztam, hogy kipróbálom. (Ezúton is köszönet érte!) A tölteléken változtattam csak, mert nálunk a szalonna nem igazán nyerő. A zsemléket savanyú káposztával és nyers füstölt kolbásszal töltöttem, vagyis a szalonna és a füstölt sajt kimaradt. Így is kiadós, lalktató és finom. A rozsnak köszönhetően rostban dús, a káposztától lesz C- vitaminban gazdag, a kolbásztól pedig laktató. Kellhet ennél több egy hideg, téli estén?
Azt megállapítottam, hogy a zsemle tésztája szuper, legközelebb más töltelékkel, esetleg üresen is el fogom készíteni.


Hozzávalók (6db- hoz):
A tésztához:
20 dkg liszt
10 dkg rozsliszt
1,8 dl víz
1 dkg élesztő
2 ek. olaj
1 tk. só
1 tk.ecet

A töltelékhez:
10 dkg savanyú káposzta
5-10 dkg nyers füstölt kolbász

A tetejére:
tojás a kenéshez
szezámmag (opcionális)

Elkészítése:
Az eredeti leírás szerint belemorzsoljuk az élesztőt a lisztbe, majd a többi hozzávalóval együtt sima tésztát dagasztunk. Én szeretem ellenőrizni az élesztőt, így inkább a langyos vízben feloldottam egy tk. cukrot, s ebben felfuttattam az élesztőt. Ezt öntöttem a többi hozzávalóhoz, aztán jött a dagasztás.
A tálat nedves ruhával letakarva a gyorskelesztéses módszeremmel is 1,5 órán át kelesztettem, mire duplájára nőtt. Ez a rozsnak köszönhető, nagyon ráérős lett tőle a tészta.
A töltelékhez a káposztát késsel vagdossuk át, hogy ne legyenek olyan hosszú szálak benne. A kolbászt vékonyan karikázzuk fel.
A megkelt tésztát gyúrjuk át, osszuk 6 részre. Egyesével nyújtsuk őket 3mm vastag, 15cm széles, hosszanti téglalappá. Kenjük le vízzel vagy tojással, így majd jól összetapad sülésnél, s nem fog kikúszni belőle a töltelék. Az egyik rövidebb szél mentén tegyük rá a töltelék 1/6 részét, majd a rövid szélét hajtsuk fel a töltelékre, majd tegyük ezt a hosszanti oldalakkal is, kb. 1cm szélesen. Ezután tekerjük fel a tölteléket, mint a töltött káposztánál. Ismételjük meg a többi tésztával ugyanígy. Tegyük őket papírral bélelt tepsibe, egymástól tisztes távolságra. Tetejüket kenjük le tojással, szórjuk meg szezámmaggal. 15 percig pihentessük még őket, aztán mehetnek is a sütőbe. 200 fokon 20 perc alatt aranybarnára sülnek.
Fogyasztás előtt azért hagyjuk kicsit kihűlni őket. A friss kelt tészta nem tesz jót a gyomornak!


2010. 02. 03.

Provance- i levendulás sütemény


Mostanában egyre többet járok az Aldiba bevásárolni, mert sok olyan dolog fellelhető itt, amiről más multik még csak nem is hallottak, vagy ha hallottak is, csillagászati áron kínálják. Két héttel ezelőtti bevásárlótúrán akadt a kezembe egy üvegcse levendulavirág. Azonnal a bevásárlókocsiban landolt. Első- vagyis inkább második- próbálkozásra ez lett belőle. (Az első verzió sajnos a kukában landolt.:( Nem azért, mert nem volt jó a recept, hanem mert a szakács béna volt, vagy inkább dekoncentrált. Amikor meg akartam nézni, hogy megsült- e már a süti, s kihúztam ráccsal együtt az őzgerincformát, az egész lecsúszott a rácsról, annyi lett a finoman illatozó sütimnek. Újracsináltam, és teli találat lett!)

Hozzávalók egy őzgerinc formához:
1 csésze cukor
1/4 csésze durván őrölt mandula
100 g vaj vagy margarin
2 tk levendulavirág
2 tojás
fél citrom reszelt héja
1 kis pohár tejföl (nálam 12%- os)
kevés tej
1 és 1/4 csésze liszt
1/4 tk. szódabikarbóna
csipet só


Elkészítése:
Egyszerű kevert tészta, még robotgép sem kell hozzá. A szobahőmérsékletű vajat keverjük habosra a cukorral és a mandulával. Egyenként keverjük el benne a tojásokat, majd a levendulavirágot és a reszelt citromhéjat is. Ezután jöhet a tejföl, majd kisebb adagokban az előzőleg sóval és szódabikarbónával elkevert liszt is. Ha nagyon sűrű lenne a tészta, kevés tejjel lágyítsunk rajt.
Béleljük ki a formát sütőpapírral, majd egyenletesen terítsük szét benne a tésztát. Előmelegített sütőben 180 fokon süssük, 60-80 percen át (sütő függvénye). Kb. 30 perc után a tetejét letakartam alufóliával, mert nagyon barnult, s ezt egészen a sülés befejeztéig rajt is hagytam.
Ha kész, kicsit hagyjuk a formában hűlni, majd borítsuk ki, távolítsuk el a sütőpapírt. Én még melegen cukormázzal vonta be, amibe kevés citromhéjat- és levet is tettem, majd levendulavirággal díszítettem. A máz elhagyható, vagy olvasztott csokival helyettesíthető.

Tea mellé, uzsonnára, vagy csak nasinak is kellemes, illatos finomság. Levendula nélkül is elkészíthető (persze akkor a neve is más lesz), így is nagyon finom, jó állagú süteményt kapunk.

2010. 02. 01.

Kürtőskalács házilag

Kürtőskalács: mennyei íz, csodás testbe zárva. Legelőször talán ez jut róla eszembe. Aki érezte már a sülő kürtőskalács illatát, ahogy a karamelizálódó cukor édes, vaníliás illata egybeolvad a sülő kelt tésztáéval, nem hiszen, hogy ellent tudott volna állni neki. Engem nem pusztán a végeredmény fogott meg: már maga az elkészítése is szép. Jóideig eszembe sem jutott, hogy lehetne ezt otthon is gyártani, anélkül, hogy lennének speciális sütőkellékeim, vagy kemencém, vagy tudásom az ilyesmihez. A vágy és a leleményesség elég volt nekem, hogy legyűrjem a félelmeimet és megpróbálkozzak vele. Nem is nehéz, a siker pedig garantált.

Nálam csak két személyre készült, így kisebb mennyiségű tésztát készítettem.


Hozzávalók (kb. 3-4 darabhoz):
A tésztához:
37 dkg liszt (nálam 10 dkg Graham lisz + 27 dkg hagyományos fehér liszt)
5 dkg olvasztott vaj
1 db tojás
20 g élesztő (frisset használtam)
2 ek. cukor
2 dl tej
1 citrom reszelt héja
1 cs. vaníliás cukor
csipet só

A hempergetéshez:
ízlés szerint vaníliás cukor, darált mák vagy dió, kakaópor

Elkészítése:
Először is a sütőformát kell elkészíteni. Ehhez néhány papírgurigára lesz szükség. Én a papírtörlő belső gurigáját használtam, ez kellően vastag. Középen félbevágtam 2 darabot, s mindet bevontam alufóliával úgy, hogy kissé a belsejükbe is belógjon.
Ha ezzel megvagyunk, készítsük el a tésztát. Ehhez először 1 dl langyos tejbe keverjük bele a cukrot, majd morzsoljuk hozzá az élesztőt és futassuk fel.
Szitáljuk tálba a lisztet, adjunk hozzá egy fél tojást (maradék a megkenéshez kell), vaníliás cukrot, sót, majd a felfuttatott élesztőt is. Gyúrjuk alaposan össze, vagy robotgép dagasztókarjával dolgozzuk össze az egészet. Szükség szerint lágyítsuk tejjel a tésztát. (Lisztfüggő, hogy mennyit vesz fel a tészta, a lényeg, hogy kellemesen puha tésztát kapjunk.) Ezután meleg helyen kelesszük duplájára. (Gyorskelesztéses módszer itt!)
Nyújtsuk ki a tésztát kb. fél cm vastagra, vágjunk belőle ujjnyi vastag csíkokat. A formánkat kenjük le vékonyan olajjal, hogy biztosan lejöjjenek a kalácsok sülés után. Csíkonként szépen tekerjük rá folyamatatosan a tésztát, de legyen egy kis átfedés a sorok között, szóval ne hagyjunk üres lyukakat a kalácson. Legyünk résen a feltekerésnél, mert az olajos rétegen könnyen megindul lefelé a tészta. Pici helyet hagyjunk felül, így könnyen le tudjuk majd szedni a formáról.
Tojással kenjük le, forgassuk cukorba (ha ízesítettet szeretnénk, a cukrot előzőleg keverjük össze dióval, mákkal vagy kakaóporral).
Állítsuk őket tepsibe, előmelegített sütőben 200 fokon süssük aranybarnára. Nálam kb. 15 perc alatt megsültek. Kínszevedés volt ez a negyed óra is: olyan illatok terjengtek, hogy percenként kukkoltam a sütőt, mikor lesz már kész. Csak erős idegzetűek tartózkodjanak a sütési idő alatt a konyhában!:) Én szóltam...
Még melegen takarjuk le a kalácsokat, hogy ne száradjanak meg.
Három darabot azonnal, még forrón elpusztítottunk, a maradékot kihűlte után folpackba csomagoltam, másnap tízórai lett belőle, Így is fennséges volt.