Tejszínes- epres szeletek

Gyorsan és egyszerűen elkészíthető desszert, leveles tésztából.
Bármilyen gyümölccsel elkészíthető, de szerintem bogyósokkal a legfinomabb, de rafináltan variálható. Egy a lényeg: a dzsem íze harmonizáljon a gyümölcsével.
Mellesleg, szerintem kicsivel több dzsemet használva gyümölcs nélkül is készíthető, de ha már szezonja van, ne hagyjuk ki.:)

Hozzávalók:

• 250 g hajtogatott leveles tészta
• 100 g eperdzsem (nálam most házi citromfűves eperdzsem)
• 1 tasak tejszín ízű pudingpor
• 4 dl tej
• 3-4 ek cukor
• 200 g friss eper

Elkészítése:

1. Először főzzük meg a pudingot a csomagoláson leírtak szerint, de csak 4 dl tejet használjunk, így sűrűbb krémet kapunk. Alufóliával lefedve hagyjuk kihűlni, így nem bőrösödik meg a teteje, majd tegyük felhasználásig a hűtőbe.
2. A leveles tésztát vágjuk 4 egyenlő részre, majd enyhén lisztezett felületen nyújtsunk belőlük 25x12- es csíkokat. Kettőt fektessünk egymás mellé egy sütőpapírral borított tepsire, szúrkáljuk meg villával a tetejüket, majd 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt süssük aranybarnára. Rácsra téve hagyjuk kihűni őket.
3. A másik két csíkot is ugyanígy süssük meg, de még melegen vágjuk őket 2-2 egyenlő részre, majd ezeket is hagyjuk kihűlni.
4. Közben az első két lapot kenjük meg a dzsemmel, majd töltsük nyomózsákba a krémet, és nyomjuk a tetejükre. Kevés krémet hagyjunk a díszítéshez! Rakjuk körbe darabolt eperrel, majd helyezzük a tetejére a kisebb tésztadarabokat is, s kissé nyomjuk meg lefelé az egészet.
5. Tetejüket porcukorral, kevés krémmel és friss gyümölccsel díszíthetjük.

Mr. P. az első falat után meg sem tudott szólalni, csak tömte magába a sütit. Aztán nagy sokára kinyögte, hogy ez valami mennyei, isteni, kérek még!
Vigyázat, függőséget okoz, de iszonyat laktató!

Nyári zöldséges egytál

Visszazökkenek a régi kerékvágásba, jöhetnek a receptek.
Egy roppant egyszerű, zöldséges egytállal kezdenék, amit a kerti vetemény érése ihletett. Remek megoldás a zöldségek ételbe való csempészéséhez.
Friss, zsenge zöldségekkel a legfinomabb!

Aki tartalmasabb ételre vágyik, helyettesítse a mellsonkát vastagabbra karikázott kolbásszal, dúsítsa a szószt tejszínnel, tálalásnál pedig bőven szórja meg az egészet reszelt sajttal.

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 csésze penne száraztészta
• 1 csésze zsenge zöldborsó
• 6-8 zsenge szál bébi sárgarépa
• 4-5 vékonyabb szál újhagyma
• 120 g csirkemell sonka
• 5 dkg füstölt sajt
• 1 csésze tej (vagy tej és tejszín tetszőleges arányú keveréke)
• 1 ek étkezési keményítő
• 2 tk olíva olaj
• só, bors, tört chilipaprika
• 1 csokor petrezselyemzöld

Megjegyzés: 1 csésze= 2,4 dl

Elkészítése:

1. A zöldségeket alaposan tisztítsuk meg. Karikázzuk fel az újhagymát és a sárgarépát, aprítsuk össze a petrezselyemzöldet.
2. Lobogó, enyhén sós vízben tegyük fel főni a tésztát. Mire ez elkészül, a szósszal is készen leszünk, s már lehet is enni.
3. Egy serpenyőben hevítsük fel az olajat, dobjuk rá a hagymát, a sárgarépát és zöldborsót, s magas hőfokon pirítsuk őket kis ideig együtt. Zsenge zöldségeknél ez is elég, hogy kicsit megpuhuljanak, egyéb esetben célszerű kevés vizet aláönteni, hogy megpárolódjanak a zöldségek.
4. Adjuk hozzá a csíkokra vágott sonkát, s ezzel is pirítsuk egy kicsit.
5. Közben keverjük simára a keményítőt a tejjel, öntsük nyakon vele a zöldségeket és a sonkát. Ízesítsük fűszerekkel. Adjuk hozzá a reszelt sajtot, s forraljuk össze az egészet, hogy a szósz besűrűsödjön.
6. Tűzről lehúzva szórjuk meg petrezselyemzölddel, kanalazzunk belőle a kifőtt tésztára, és fogyasszuk azon frissiben.

Amit újra látni kell

Antoni Gaudí a katalán építészet őrült zsenije volt, persze csak képletesen. Nem kedvelte a hagyományos formákat és vonalakat, nemet mondott a konvenciókra, legmerészebb álmait öntötte formába, hogy végül olyan épületeket hozzon létre, amelyek élnek és mozognak. Kár is a szót csépelni, álljanak itt az élő példák, vagyis Gaudí monumentális és lenyűgöző alkotásai.

Sagrada Familia- Gaudí fő műve, melyet nem volt ideje befejezni, így hagyta ezt örökségül az utókorra

Az egész város látképét ez uralja. Hihetetlen volt látni, ahogy egy ekkora szabású katedrálist ma építenek.

A már elkészült belsőrész

Részletek Gaudí polgári lakásaiból. A Casa Milá- t tervek nélkül, vázlatok alapján készítetett.

Casa Batlló

Casa Milá

És amibe beleszerettem: a Güell park, amit eredetileg lakóparknak szántak, de nem keltette fel a befektetők érdeklődését, így Gaudí költözött ide családjával. Nehéz ezt még képek segítségével is leírni, egyszerűen látni kell!

Mézeskalács házikók, cukorsüveggel

A híres gyík

Parkrészlet

Nem csak Gaudí alkotásokatt láttunk, persze engem ezek nyűgöztek le a legjobban. Sok templomban is jártunk. Érdekes látni ugyanazon vallás (keresztény) más ország béli szent helyeit. Volt szerény és volt hívalkodó. Utóbbira legjobb példa a Katedrális (La Seu).

La Seu

Ellátogattunk az olimpiai stadionba is, láttuk az egykori 92'- es olimpia lángjának helyét, gyönyörű botanikus kertekben sétálgattunk, utaztunk libegővel, este fáradtan ámultuk a Font Mágica vízsugarait, ahogy a fényben táncolnak a zenére.

Az olimpiai láng helye

Az olimpiai stadion

A Font Mágica...

...és a hozzá vezető út

Az Aquariumban csodálkozva mélyedtünk el a tenger élővilágában: sok kicsi és nagy, szép és ronda, félelmetes és vicces halat, cápát láttunk testközelből.

Egy cápa és én

A pasi részleg fő attrakciója pedig mi más is lehetett volna, mint az FC Barcelona stadion megtekintése, majd utána féktelen költekezés a kétszintes rajongói boltban. Nah jó, a mondat második fele nem teljesen fedi a valóságot: vásároltunk, de csak egy kisebb dolgot, még pedig egy csatos üveget. Rég vágytam rá, Mr. P. meg szeretett volna egy Barcás emléket, így megvettük. Tejes köcsögnek. Így nálunk minden reggel a bajnokok reggelije kerül az asztalra.:D

Barca, Barca, Barca!

Hoztunk haza ajándékokat is, melynek szerves részét képezték a spanyol kolbászok, a helyi sör (Estrella), néhány tábla igazi katalán csoki, pár zacskó száraztészta (csak mert!), olíva olaj, néhány tárgyi bizonyíték, hogy ott jártunk, és jópár emlék, amit akkor is megőriz az az 1600 fotó, amit készítettünk, ha a mi emlékezetünk már megfakul.

A nyüzsgő metropolisz

Barcelona csodálatos! Az ember örökre el tudna veszni a sikátorszerű szűk utcákban, ahol mindig jön szembe valami meglepő: egy szép épület, csinos lépcsőház az üvegajtó mögött, díszes ivókút, vásári forgatag.
A vásárról jut eszembe a piac. Barcelona legnagyobb élelmiszerpiaca (La Boqueria) a híres Rambla sétálóutcából nyílik, és nem csak a méreteivel kápráztatja el az ide látogatót. Rendkívül szép maga az épület is, a belső látvány meg egyszerűen letaglózza az embert. Jól szervezett, szépen áttekinthető minden. Itt csak élelmiszert árulnak: gyümölcsöt, zöldséget, tengeri herkentyűket stb.
Az árusok minden reggel szépen kipakolják portékáikat, ami már önmagában is vásárlásra csábít. Nem kis munka ez, éppen ezért kézzel nem szabad tapizni semmit, csak kérni, s az eladó szolgál ki. Fel sem merül az emberben, hogy rothadt vagy csúnya árut kap, és erre nem is volt példa a mi esetünkben sem, pedig minden nap itt vásároltunk, és turisták lévén ránk sózhattak volna bármit. Más mentalitás...

Gyümölcs- és zöldségstandok a piacon

Az egzotikus gyümölcsök egész hada sorakozott előttünk, és sok mindent ki is próbáltunk. Akkor volt ott is eper- és cseresznyeszezon, persze mi inkább az ismeretlenebbek fele húztunk. A gyümölcsökön látszott, hogy szépek, egészségesek, és bizony finomak is voltak. Ekkora gránátalmákat még soha nem láttam, mint ott.
A zöldséges standok is bővelkedtek minden földi jóban, és sok árusnál a friss és szárított fűszernövények is az árukészlet szerves részét képezték.

Ide nekem mindet!

Voltak itt még végtelen hosszúságú húsos és halas standok. Előbbiek mellett éhes hassal kész merénylet volt elsétálni, olyan ínycsiklandozóak voltak a lógó sonkák, kolbászok. Utóbbiakra szintén a bőséges választék volt a jellemző, s természetesen a friss áru garantált volt.

Tengeri herkentyűkben nem volt hiány

Akadtak szép számmal különféle magokat, fűszereket, aszalt és kandírozott gyümölcsöket, vagy éppen édességeket árusitó standok is. Sőt, a tojás árusítás sem volt olyan egyszerű, mint nálunk: mérettől, színtől, no meg a tojó állat fajtájától is függött az ár, de még egy ilyen egyszerű portékának is szépen szalmával díszítették a helyét, mintha csak egy tanyán válogatna az ember.

Micsoda kínálat!

Kis 'restik' törték meg az árusok hosszú sorát, ahol az ember megreggelizhetett, kiválaszthatta az ételébe kerülő rákokat, megihatta frissen facsart gyümölcslevét vagy szokásos reggeli kávéját egy ham and eggs mellett.

Éhes vagy? Melyiket kéred?

A csarnokon kívüli téren idős nénik árulták portékájukat, ami az itthoni piacok hangulatát idézte.
Itt külön piaca van mindennek: az élelmiszernek, a régiségeknek, érméknek, könyveknek, ruháknak stb. Barcelonában található Európa legnagyobb bolhapiaca. Korán keltünk, hátha kincsre lelünk. Hát, ott aztán volt minden, gombtól a talicskáig. Rengeteg ember próbált túladni felgyülemlett kacatain, de természetesen voltak igazi értékek is, amikre árverésen lehetett licitálni. A bolhapiac másik oldalán ruhákat, cipőket, konyhai felszereléseket árultak, ami megint csak az itthoni piacot idézte. Itt konkrétan volt pár rosszarcú ember, a fényképezőgépet inkább nem vettük elő, nehogy a következő árus már azt árulja.:)
Kincsre nem leltünk, de megérte korán kelni (Mr. P.- nek erről más a véleménye, s csak azért örült ennek később ő is, mert időben érkeztünk az FC Barcelona stadionba), és megnézni ezt a vásári forgatagot.
Az organikus és biopiacra nem jutottunk el, pedig az is érdekes lehetett, viszont a Katedrális előtti téren belefutottunk egy gótikus kirakodóvásárba, ahol igazán szép régiségek között lehetett válogatni. Gyönyörű evőeszközöket, tortalapátokat láttam, sajnos a többségük ezüstből készült, így az áruk is elég magas volt. Egy szép villát viszont találtam, s azt haza is hoztam.

A gótikus vásárból

Étkezéseinket általában a piacon beszerzett friss zöldségekből, gyümölcsökből, kenyérből és felvágottakból oldottuk meg. Abszolút nem volt okunk panaszra, annak ellenére sem, hogy legtöbbször száraz ételt ettünk. Így is megismerkedtünk azért az ottani ízekkel, s néha a boltokban is szétnéztünk, milyen is a kínálat. Ami meglepő volt, hogy a katalánoknál nem divat tejet inni, s a tejtermékek közül is jobbára csak a sajtok palettája igen széles. Persze tejből, túróból, joghurtokból is volt némi kínálat, de az eltörpült az itthoni mellett.
Növényi tejekből (pl. szója-, rizstej) és omega- zsrísav pótló növényi kivonatokból viszont nagy volt a választék. Sokszor azt sem tudtam, mit tartok a kezemben, annyira ismeretlen dobozos áruk is voltak.
Párszor étterembe is mentünk. Kihagyhatatlan volt a paella, a kagylótál, vagy épp a tenger gyümölcseiből készült saláta, hozzá egy jó pohár hűs, helyi sör. Nem is gondoltam, hogy ennyire meg fogom szeretni ezeket az ételeket. Amúgy is közel áll hozzám a mediterrán konyha, de így, egy hét után már teljesen bizonyos, hogy imádnék ilyen helyen élni!

Az utolsó vacsora

Előételek: tenger gyümölcsei saláta- kagylótál halász módra

Főétel: roston sült hal zöldségekkel

Desszert: Katalán krém

Az éttermek előtt nem szabad bámészkodva elmenni, mert azonnal ráveti magát az emberre egy pincér, aki lélegzetvétel nélkül képes a teljes menüt és kínálatot elsorolni, csak hogy becsábítson egy étkezésre. És azt gondolnád, hogy elég bemenni, enni egy jót és kész, de nem. Ha kijössz egy étteremből, odalép melléd rögtön a szomszédos étterem kintállója, hogy kifaggasson arról, honnét jössz, majd kezedbe nyom egy névjegykártyát ezzel a szöveggel: "holnap nálunk eszik!"

Újra itt!

Visszatértem! Hallgatásom oka nem holmi alkotói válság volt, hanem nyári szünet. Az elmúlt hetet Barcelonában töltöttük Mr. P.- vel, és bizony csodálatos volt. Február óta szerveztük az utazást (szállás, repülő, látnivalók stb.), de igazából bennem csak a repülőre való beszálláskor tudatosult, hogy tényleg megyünk.

Felhők felett

Először repültem, s lehet, hogy ezt a légitársaságnál is megsejtették, így az ablak melletti helyet kaptam én. Bécsből repültünk (ennek sajátos oka volt). 2,5 órás volt az út, oda fele valahogy érzékenyebben érintett a dolog. Nem volt komolyabb probléma, csak kisebb émelygés és a nyomásváltozást éreztem, de visszafele még ennyi sem. Talán jobb volt a gép vagy a pilóta, vagy szimplán nem izgultam annyira. Fapadossal mentünk - ami nem is volt igazán fapados -, s azért is foglaltuk le jó korán a jegyet, hogy olcsóbb legyen.
Gasztronómiai szempontból nem igazán tudok sok élményről beszámolni, mert étkezés, szállás és egyéb téren is azért odafigyeltünk arra, hogy mire és mennyit költünk. Tudom, sokan úgy vannak vele, ha már elmennek nyaralni, akkor több kényelemre vágynak, s bátrabban is költenek. Mi inkább arra áldoztunk, hogy több napot maradhassunk, s ezért képesek voltunk a kényelmi szempontokat háttérbe helyezni.
Mindent magunk intéztünk: repjegyet és szállást neten foglaltunk, magunk osztottuk be a napokat. Szervezés közben sokszor eltöprengtem azon, hogy mekkora áldás az internet: földrészeket és embereket köt össze, s ma már szinte bármi megoldható a segítségével.
A szállásunk egy kis lakás volt, egészen a belváros szívében (a Gótikus negyedben). Az egész tulajdonképpen egy nagyobb szoba volt, ahol két ember kényelmesen elfért. Volt egy pici fürdőnk, két ágyunk, néhány szekrény és egy kis konyhasarok, ahol akár főzni is lehetett volna. Az alapárban benne volt a hűtő, mikró és vízforraló, további 7 euroért teljes konyhai felszerelést is bérelhettünk volna, de valahogy jobban esett szabad óráinkban a tengerparton lazulni és hűs Sangriát kortyolgatni, mint sütni- főzni. 

A szállásunk: 1. lépcsőház, 2. ágyak (falra felfúrva a széf), 3 fürdő, 4. konyha és szekrény

Széf is volt, s a tulaj figyelmeztetett is bennünket, hogy mindig csak annyi pénzt vigyünk magunkkal, amennyi feltétlen szükséges.
A szállást hamar megtaláltuk, de a bejutással voltak gondok. Este 8-ra volt megbeszélve az érkezés, de hiába csengettünk a kaputelefonnál, senki nem felelt. Aztán beengedett bennünket két ott lakó, felmentünk a lakáshoz, csengettünk, de semmi. Aztán telefonáltunk, vagyis Mr. P. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy magyarul beszél. Gondoltam, ahhoz hangosabban kellene beszélnie, hogy a tudtunkal csak spanyolul és katalánul beszélő emberke megértse, mire kiderült, hogy tud picit magyarul.:D Jött is az illetékes a kulcsokkal, mi rábólintottunk a lakásra, ami szakasztott olyan volt, mint a képeken, s már el is kezdtünk kipakolászni.
Este még kicsit hagytuk, hogy sodorjon bennünket a városi forgatag, aztán próbáltunk aludni. Csak próbáltunk, ugyanis szombat volt, mindneki bulizott, ivott, kiabált, s nekünk csak egy átszenvedett éjszaka után jutott eszünkbe, hogy talán következő alkalommal becsukjuk az ablakokat, így tompítva a zajt.

Kilátás az ablakunkból és egy, a Gótikus negyedre jellemző utcakép

Hangulatos, szűk utcácskák, felfelé terjeszkedő épületek

Mint említettem, jó helyen volt a szállásunk. Nagyon sok mindent - beleértve a tengerpartot is- gyalogosan közelítettünk meg. Ami meg messzebb volt, oda metróval mentünk. Szuper a metróhálózatuk, mindent el lehet vele érni, s a jegyárak is viszonylag kedvezőek.
Az időjárás kissé változékony volt: többször is volt, hogy délelőtt esős és borongós volt, aztán hirtelen eltűntek a felhők, s pillanatok alatt 25-30 fok lett. Ilyenkor mi egyből rohantunk a strandra, ami abszolút a város szívében volt (Barceloneta városnegyed), és ingyenes! Így aztán többször is előfordult, hogy a meleg, csapadékmentes délelőttöket és kora délutánt a strandon töltöttük, s csak később indultunk felfedezni a látványosságokat, amik többsége egészen este 8-9 óráig nyitva állt a látogatók előtt.

A tenger nyugalomban...

...és kissé dühösen

Hónap első vasárnapján több múzeum is ingyenesen látogatható, így mi is éltünk a lehetőséggel, s vasárnap az esős időt is értékesen töltöttük. Ingyenesen néztük meg a Katalán Történeti Múzeumot, illetve a Picasso Múzeumot. Előbbi a katalán nép történetét mutatta be az őskortól napjainkig, utóbbit pedig azt hiszem, nem kell részletezni.
A Történeti Múzeumban külön tetszett, hogy a az élet különböző területeinek változásával szemléltették a fejlődést, s így különféle korok konyháit is megelevenítettek. Olyan élethűek voltak, hogy már- már csak az emberek hiányoztak, hogy teljes legyen a kép.

A családi élet fő színtere: a konyha

Folyt. köv.!

Rétes házilag nyújtott tésztával

Imádom a rétest, elsősorban azt a rétest, amit anyukám készít. Hihetetlen, ahogy egy gombócnyi tésztát képes szinte láthatatlan vékonyságúra nyújtani, aztán telerakni minden földi jóval, s úgy feltálalni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő egész álló nap ezt a két műveletet végzi, hogy mi pillanatok alatt betermeljük az egészet. 
Sokan azt mondják, hogy minek megtanulni a bonyolékos tésztanyújtást, ha lehet venni készen is. Mindenki eldöntheti, hogy melyiket választja, de egy biztos: aki egyszer kóstol házi rétest, nem a bolti tésztából készült után fog vágyakozni.
Pár hete, amikor haza utaztunk, anyut rászedtem, hogy rétesezzünk. A többes szám most nem költői, hiszen nem csak nyalakodni akartam az asztal mellett, hanem fel- és megjegyezni a receptet, bevésni az emlékezetembe minden fontos információt, egyszóval magamba szívni a tudást.
Anyu dagasztotta a tésztát, közben én készítettem a töltelékeket, s papírra véstem néhány dolgot, hogy magam is megpróbálkozzak majd vele.
Nem gondoltam, hogy lesz hozzá bátorságom, egyedül. A kezdő lökést az adta, hogy szombaton 'szedd magad' akcióban 7 kg epret szedtünk, aminek feléből még aznap finom lekvár lett, a fennmaradó rész viszont sok lett volna csak úgy evésre, de másnap már nem akartam befőzni. Körülnéztem a hűtőben, mit kellene még a szavatossági időre való tekintettel felhasználni: egy doboz túró, egy pohár tejföl, a fagyasztóból egy doboz magozott meggy. Adta magát a dolog, rétes lett belőlük.
Az alábbi recept anyukámé, vagyis ahogy ő készíti. Pontosan követtem az utasításait, és sikerült. Nyújtásban még azért nem lettem profi, de igyekszem gyakorolni.

Hozzávalók a tésztához:

• 1/2 kg liszt
• bő 2,5 dl meleg (nem forró!) víz
• 1,5 tk só
• 1 ek ecet
• 1 db tojás
• 5 dkg zsír hidegen (ehhez nem jó a margarin vagy vaj)

Elkészítése:

1. Morzsoljuk össze a zsírt a liszttel, adjuk hozzá a tojást.
2. A vízben keverjük el a sót és az ecetet, majd folyamatos dagasztás mellett apránként adagoljuk a liszthez. Lisztfüggő, hogy mennyi folyadékot vesz fel, de inkább készítsünk magunk mellé többet, hogy ne kelljen kétszer bekeverni. Ne legyen túl meleg a víz, mert összecsomósodik a liszt!
3. A tészta akkor jó, ha kissé rugalmas, ellenálló, ugyanakkor puha, s elválik az edény falától. Alaposan ki kell dolgozni, legalább 20 perc dagasztást igényel. Ezt a műveletet kenyérsütő géppel vagy kézi mixer dagasztófejével is el lehet végezni.
4. Ha kész a tésztánk, enyhén lisztezett felületen formáljunk belőle rudat, s vágjuk kisebb darabokra. Nekem viszonylag kicsi asztalom van, amin nem tudnám túl nagyra nyújtani a tésztát, így több (7 db) kisebb részre osztottam. 
5. A darabokból formáljunk cipókat úgy, hogy a tetejük sima legyen.Aztán kicsit sodorjuk laposabbra őket.
6. Olvasztott zsír és olaj keverékével kenjük le vékonyan a korongok tetejét. Helyezzük őket enyhén lisztezett felületre, majd lehetőleg meleg környezetben, letakarva pihentessük 40-60 percig.
7. A pihentetésnek akkor van vége, ha a tésztán érezhető, hogy puha, könnyen nyúlik.
8. A nyújtáshoz kell egy nagy, sima felület - a konyhaasztal tökéletes-, valamint egy terítő. Az a terítő, amit anyu használ már nagyon régi, és sok rétes megfordult rajta, szó szerint. Még a mamámé volt. Vastag posztóból készült, itt-ott már pár lyuk is van rajta, de nélkülözhetetlen kellék a réteskészítésnél. Nálam ezt most egy tiszta, új lepedő helyettesítette.
9. Szórjuk meg egyenletesen liszttel, hogy majd ráteríthessük a tésztát. Vegyük kézbe az egyik tésztakorongot, és kezdjük el a kézfejünk és a gravitáció segítségével  nyújtani (akárcsak a pizzát), amíg csak tudjuk, majd óvatosan terítsük az előkészített felületre, s továbbra is lisztes kézháttal húzzuk hártya vékonyságúra. Ha az aládugott apróbetűs újságot gond nelkül el tudjuk olvasni, akkor már sínen vagyunk -és bár ez csak a népi hagyomány vicces mondása, azért megszívlelendő. A vékony tésztát már nem szabad ujjal tapizni, mert könnyen kiszakad.   A tészta vastag széleit ujjunkkal gombolyítsuk le, és tegyük félre őket. (A leeső darabokból és a megmaradó töltelékből is lehet rétest csinálni. Szép ugyan nem lesz, de én ezeket a darabokat imádom, mert amikor beleharapok, minden darabkájuk olyan ropogós, mintha az lenne a csücske.) 
10. A tésztát vékonyan locsoljuk meg az olvasztott zsír és olaj keverékével, majd jöhet rá a töltelék, amit kézzel a legegyszerűbb szétoszlatani egyenletesen a tésztán. A turpisság a rétes feltekerésében rejlik: a széleket hanyag mozdulattal dobjuk a töltelékre, majd a hosszabbik oldala mentén a terítő segítségével tekerjük fel a tésztát.
11. A tepsit kenjük ki zsiradékkal, majd a méretre vágott réteskígyókat fektessük bele. Tetejüket is kenjük le zsírral, és mehetnek is a sütőbe. 
12. 180- 200 fokos előmelegített sütőben kb. 45 perc alatt elkészülnek.
13. Sütőből kivéve azonnal locsoljuk le hideg vízzel, így kissé visszapuhul a tészta, könnyebb lesz szeletelni, s fényesebb lesz a teteje.

Rengeteg fajta rétes van; a töltelékek sokszínűségének csak az emberi elme szabhat határt. Nhányat azért leírok ötletadónak, illetve emlékeztetőül magamnak.
Amik most nálam készültek: epres, epres- túrós, meggyes- túrós, epres- mákos, meggyes- mákos.
Nálunk a töltelék szerves része egy tejfölös- tojásfehérjés keverék is, ami tovább ízesíti a tölteléket, másrészt szaftosabbá teszi azt. A gyümölcsös töltelékek ezt nem igénylik, mert maguktól is lédúsak, de pl. egy mákos vagy túrós tölteléknek jót tesz.

Tejfölös- tojásfehérjés keverék
Hozzávalók:

• 2 tojás fehérje kemény habbá verve
• 1 tk vaníliás cukor
• 2 ek cukor
• 1 kis pohár tejföl

Elkészítése:
A cukrot és a tejfölt óvatosan a habba keverjük, s feltekerés előtt meglocsoljuk vele a rétest.

Túrós töltelék
Hozzávalók:

• 50 dkg túró
• 2 tojás sárgája
• ízlés szerint cukor

Elkészítése:
A túrót villával összetörjük, a többi hozzávalóval alaposan összekeverjük.

A meggyes réteshez fagyasztott, magozott meggyet használtam. Levét lecsepegtettem, cukorral édesítettem. 

Az epreshez összedaraboltam az epret, szintén cukorral édesítettem.

Ha gyümölcsös rétest készítünk, hintsünk a töltelék alá zsemlemorzsát, s a tejfölös szósz helyett vagy mellé locsoljunk a lecsöpögő gyümölcsléből is.

A mákos rétest alaposabban locsoljuk meg, mert hajlamosabb a kiszáradásra. Meggyel, eperrel, almával párosítva mámorító, tökkel összeboronálva a legjobb!:) 

Szerintem a rétes nem egyszerűen egy sütemény, hanem tisztelgés az ősök, a múlt és a hagyományok előtt. Adjuk meg a neki járó tiszteletet, készítsük inkább házi tésztából.

P. s.: A hosszú bejegyzést most egy hét szünet követi, addig talán lesz ereje és kedve néhányatoknak végigolvasni és véleményezni.:) Addig is köszönöm mindenkinek, aki benéz hozzám!

Ropogós epres rudacskák

Konyhám szerves része egy 2010- es Rama sütinaptár. Ezen a héten az eper a téma. Hiába, a fotó azért sokat dob minden recepten. Vasárnap óta tudom, hogy a heti sütit nekem meg kell sütnöm. Mr. P.- nek azt ígértem vasárnap, hogy a héten csak egysser sütök, ehhez képest tegnap sütöttem, ma sütöttem, holnap sütök.:) Ő sem vette komolyan az ígéretemet, de eddig nem bánta meg.
A recept híven követi a naptár leírásait. Fél adagot sütöttem csak, alább is a fél adag kiszabata olvasható. Két személyre bőven elég volt.

Ropogós epres rudacskák

Hozzávalók kb. 20 db- hoz:
A tésztához:

• 18 dkg liszt
• 6 dkg margarin
• 3 ek cukor
• csipetnyi só
• 1 ek rum vagy aroma
• 1 tojássárgája (a fehérjére is szükség lesz)
• 1 ek tejfől

A töltelékhez:

• 15 dkg eper kisebb darabokra vágva
• 1 ek cukor
• A lekenéshez:
• 1 tojás fehérje

A sütéshez:

• olaj

Elkészítése:

1. A tészta hozzávalóit gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze, folpackba csomagolva pihentessük legalább egy órán át hűtőben.
2. Az epret keverjük össze a cukorral, felhasználásig tegyük félre.
3. Enyhén lisztezett felületen nyújtsuk vékonyra a tésztát, osszuk fel 7x7- es négyzetekre. Minden négyzetet kenjünk le tojásfehárjével, közepükre halmozzunk az eperből, majd a széleket gondosan nyomkodjuk össze, ezzel lezárva a párnácskákat.
4. Hevítsünk fel legalább 2 ujjnyi olajat, s ebben süssük aranybarnára a rudacskákat. Ennél a résznél tudatosult bennem leginkább, hogy mennyire lédús gyümölcs is az eper. Győztem kapkodni a fejem a pattogó olaj elől. Rutinisabbak ezt könnyedén kiküszöbölhetik egy védőszemüveg, vagy egy fröccsenést gátló ernyő használatával. Jó tanács: óvatosan fordítsuk át őket, s lehetőleg ilyenkor mérsékeljük a hőfokot is.
5. Porcukorral hintve kínáljuk.

A mohó ember mindig megjárja. Úgy, de úgy elégettem a nyelvem, mert nem bírtam várni a kóstolással, míg kihűl. Pedig, langyosan is finom volt, sőt, hidegen is, megtartotta a ropogósságát. A tésztája kissé emlékeztet a csörögefánkra, de lehet, hogy csak a rumos beütés és az olajban sütés miatt. 
Korábban el sem tudtam képzelni, hogy én megeszem sütve az epret, de be kell látnom, hogy érdemes próbálkozni.  
Mr. P. kommentje: "basszus, ezt nem lehet abbahagyni!"

Tündi tortája

Ma van az egyik kedves kolléganőm névnapja, pár nap múlva pedig a szülinapja lesz. Egyszerű, apró kis meglepetést szántam neki: egy tortát. A könnyebb 'kezelhetőség' érdekében nem krémes, csupán egy kevert tészta az egész, kis csokimázzal leöntve.
A receptet Latsia oldalán találtam, s az első olvasáskor egyértelművé vált számomra, hogy ez lesz a nyerő. Egyrészt nagyon egyszerű - ami nem hátrány egy melós nap után-, másrészt Nigella receptje, ami biztosíték a tömény élvezetre és a sikerre, harmadrészt számomra még új, felfedezésre váró sütiről szólt a recept, negyedrészt pedig roppantul izgatta a fantáziám a cola- val való sütés.
A recept profi, és ma már azt is értem, miért kapkodtak Latsiáék az utolsó szelet után. Olyan igazi csokis, jó értelemben ragacsos édesség ez. Latsia leírását követtem, csak a mázon változtattam kicsit, mert sokalltam bele 22,5 dkg cukrot. Zero cola- t használtam, abszolút jól műkődött.

Nigella cola- s sütije

Hozzávalók:
A tésztához:

• 20 dkg liszt
• 25 dkg cukor
• 2 ek kakaópor
• 1/2 tk szódabikarbóna
• 1/4 tk só
• 175 ml cola
• 1 tojás
• 125 ml író (vagy 3 dkg joghurt 1 dl nem zsíros tejjel elkeverve)
• 1 tk vanília esszencia vagy vaníliás cukor
• 12,5 dkg sótlan vaj

A mázhoz:

• 1 ek kakaópor
• 22,5 dkg porcukor
• 2 ek (3 dkg) vaj 
• 3 ek (45ml) Cola

Elkészítése:

1. A száraz hozzávalókat (liszt, cukor, kakaópor, só, szódabikarbóna) keverjük össze egy tálban. 
2. A vajat olvasszuk fel, keverjük simára a tojással, íróval (vagy joghurtos tejjel) és a vanília esszenciával.
3. Adagoljuk felváltva hozzá a cola- t és a lisztes keveréket, keverjük simává a masszát. Én is tördeltem bele 5 dkg étcsokit, s az igazság az, hogy nem rontotta el.:)
4. Töltsük kivajazott formába (nálam 20x20- as jénai volt), majd 180 fokra előmelegített sütőben süssük 40 percig, illetve tűpróbáig.
5. Hagyjuk hűlni 10 percig. Közben készítsük el a mázt. 
6. Melegítsük össze a vajat, a kakaóport és a cola- t, majd a tűzről levéve keverjük bele a porcukrot is. Jól kenhető masszát kell kapnunk. Öntsük le vele a süti tetejét, s ha kihűlt ehető is.
7. Én a következő mázzal csináltam: 2 ek kakaópor és 2 ek cukor keverékét simára kevertem 1 ek cola- val, majd kissé felmelegítettem, s beleolvasztottam még 2-3 dkg étcsokit, valamint 2 ek vajat.

A cola íze abszolút nem érződik a sütiben, viszon az állagához tesz hozzá, nem is keveset. Mr. P. csak a leeső darabkákat kapta, de meg kellett neki ígérnem, hogy neki is sütök majd ilyet. Maximális volt a siker, remélhetőleg az ünnepelt is így vélekedik erről.:)
Tündéknek boldog névnapot, az én Tündimnek pedig boldog születésnapot is kívánok!
Latsiának köszönet a receptért!