Őszi lélekmelegítő

Alapjáraton nem az alkohol miatt lélekmelengető ez a finomság, hanem mert jó sok gyümölcs van benne, finoman fűszeres és melegen fogyasztva tényleg melegíti az embert, kívül és belül egyaránt.


Fűszeres kompót
az ősz gyümölcseivel

Hozzávalók (kb. 2 literhez):

• 1 nagy alma, hámozva, kisebb darabokra vágva
• 1 nagy körte, hámozva, kisebb darabokra vágva
• 2 birsalma, hámozva, kisebb darabokra vágva
• 15-20 szem szilva, felezve, magozva
• 1 fürtnyi szőlőszem, lehetőleg mag nélküli
• 2-3 ek barna cukor vagy méz
• 1 citrom héja
• fél citrom leve
• 2 dl narancslé
• 1 rúd fahéj
• 3 csillagánizs
• 1 rúd vanília
• 1 tk mézeskalács fűszerkeverék
• néhány szem szegfűszeg

Elkészítése:

1. A megtisztított, darabolt gyümölcsöket - a szőlő kivételével- tegyük egy mélyebb fazékba. A gondosan megmosott, kezeletlen citrom héját zöldséghámozóval hámozzuk le, dobjuk a gyümölcsökre, fél citrom levét is facsarjuk rá. Öntsük fel a narancslével, és annyi vízzel, ami ellepi (kb. 1-1,5 liter). A fűszereket is adjuk hozzá. Az aprószeműeket esetleg teatojásba célszerű beletenni, így könnyebb lesz majd egyben eltávolítani a kész kompótból. Keverjünk még bele ízlés szerint cukrot vagy mézet. Ha alapból is édesek a gyümölcsök, erre nem is biztos, hogy szükség lesz.
2. Forraljuk fel az egészet, majd takarék lángon, fedő alatt pároljuk 1,5-2 órán át. Ezalatt a gyümölcsök csodálatosan átadják ízüket és színüket a főzőlének, míg ők maguk finom aromát kapnak a fűszerektől. Tűzről levéve tegyük bele a szőlőszemeket is.
3. Ha készen vagyunk, a szilárd ízesítőket és fűszereket távolítsuk el, vagy szűrőn szűrjük át a kompótlevet, mielőtt tálkákba merjük. A fahéjat, csillagánizst, vanília rudat öblítsük le alaposan, hagyjuk teljesen kiszáradni, így újra fel tudjuk majd használni őket. Nálam a vaníliarúd száradás után ment a cukros bödönbe.

A kompót melegen a legjobb, de ha kihűl, hűtőbe téve jó kis frissítő válik belőle.
Náthaűzőnek pár cseresznyepaprika- magot (vagy chili paprikát), lázcsillapítónak egy kis gyömbért érdemes beletenni. Az ánizs jó szélhajtó, a fahéj meg immunerősítő, gyulladáscsökkentő, vírus-, baktérium- és gombaölő, akárcsak a szegfűszeg, ami még görcsoldó hatással is bír. Kevés ennél finomabb orvosság létezik.:)

Igazság szerint, ha az ember némi rumot is löttyint bele, egészen olyan, mint egy jó kis karácsonyi puncs. Ó, de vágyom már rá!

Hájas kráfli

Ismét olyan receptet hoztam, ami a nagyszülőknél töltött boldog időket idézi.
Hétvégente gyakran mentünk látogatóba anyai nagyszüleimhez. Ilyenkor a mama mindenféle jóval készült. Soha senki nem fog tudni olyan jóízű ételt elém rakni, mint ő. Hagyományos alapanyagokból dolgozott, nem ismerte az ételízesítőket, mégis olyan ízeket tudott az ételekbe varázsolni, hogy náluk nem volt az az étel, amit nem szerettem. (Megjegyzem, meglehetősen válogatós gyerek voltam.)
Ha 11- re értünk oda, az asztal már meg volt terítve, a levesestál színültig töltve gőzölgő, aranysárga húslevessel, benne házi cérnametélttel, mellette tányéron a zöldség és az aprólék, és mamám idegesen kukucskált ki az ablakon, megérkezésünket várva..
- Hol a csudában voltatok? Ki fog hűlni minden. Ej, hogy nem lehet tisztességes időben elindulni!
- Mama, tudja hogy van ez. Az ember igyekszik indulás előtt mindent rendbe tenni, a házat, az állatokat, az idő meg szalad.- Próbálta anyu magyarázni a dolgot, de mit sem ért. Anyukám még magázta a szüleit.
Azonnal asztalhoz kellett ülni. Először mindig apu szedett. Szerintem ez volt a tisztelet és a szeretet jele.
Jöttek sorban a fogások, és a mama nem ismert olyat, hogy 'nem kérek', 'nem vagyok éhes' vagy 'én ezt nem szeretem'. Enni kellett, kipukkadásig, mese nincs.
Az ebéd befejeztével aztán mindenki leült a szokott helyére. Víz forrt a káforkában (kicsi, fém edény), készült a kávé.
Mi testvéremmel az ágyra kucorodtunk. A felnőttek beszélgetésbe kezdtek, az öregek a múlt történésein elmélkedtek. Hallgattuk, amíg az álom, és a tele bendő el nem nyomott minket.
Egy idő után már csak a mama beszélt. Ő mindig inkább a régmúltban élt, az akkori dolgokon töprengett. Sokmindent megért.
- Ejj, mikor a Prassékná' szógátam... Húst csak az uraknál láttam. Azt sem tudtam, mi az a rántott hús, míg a gazda felesége meg nem tanétotta. 12 évesen én már szógáló vótam... Hun vagytok ti ehhez képest.
Az egész házat nekem kellett ellátni. Én pucoltam az úrfik cipőjét, aztán meg főztem az ebédet, mostam, takarítottam. Bele is írták a munkakönyvembe: "Jó lány a Böske, csak egy kicsit csöndes."
- 20 évesen meg elvesztettem anyámat, egyedül maradtam apámmal, meg a bátyámmal. Az meg katona lett, aztán disszidált, azt se tudtuk él- e vagy hal. Aztán jött öregapátok. Tanétók voltak a szülei, köztiszteletben álltak. Egyszer csak eljött hozzánk, hogy megkérjen apámtól. Már akkor is rossz vót a lába. Apám azt kérdezte: "Böske, hát elmész hozzá?" Elmentem.
Papa mindig az ágy végébe kucorodott. A támlának támaszkodva ült. Szemét becsukta, kicsit imbolygott, talán ringatta magát, s bajsza alatt halkan fütyörészett. Talán azért, hogy ne hallja a mamát, amint őt szidalmazza. Mesterfokra fejlesztette az ülve bóbiskolást. Mama is tudta, hogy bóbiskol, ilyenkor mindig hangosabban beszélt.
Lassan mindenki álomba merült, mama meg csak mondta tovább és tovább.
- Ezt meg csak az állatok érdekelték. Álló napokat járt a mezőn, terelte a teheneket. Mit érdekelte őt a háztartás, meg a gyerekek. Meg mindig azt a hegyet fújta (nálunk a szőlős területeket hegynek hívják, akkor is ha lapos területen van, vagy csak egy kis dombon), megveszett a szőlőért, a bort meg nem itta. Én meg dógoztam látástól vakulásig. A TSZ- ben, aztán meg neveltem a gyerekeket. Most meg alig kapok valami kis nyugdíjat.
Csapongott az időben, egyik történetről eszébe jutott egy másik, aztán csak még jobban felhergelte magát, s a papát is egyre csak szidta. Nem komolyan, vagy mérgesen, inkább amolyan piszkálódon, hogy a papa ébredjen fel, s csatlakozzon hozzá a múltidézésben. Aztán egy idő után megunta a csendet.
- Különben a papának meg lóf*sz a valagába!
Erre mindenki felébredt, és mosolyogtunk.

Visszatérve a recepthez, ez a hájas kráfli gyakran készült mamáméknál, anyu onnét hozta magával. Nagyon imádtuk.
Ha valaki hozzájut a hájhoz, ne habozzon kipróbálni.
A képen látható példányokat anyukám készítette. Talán legközelebb én is megpróbálkozom vele. Az eredeti recept nem túl konkrét: 'annyi liszt, amennyit felvesz', 'zsír gondolomformán', 'öklömnyi tejföl', 'löttyintésnyi tej'. Alább azok a mennyiségek szerepelnek, amivel most anyukám dolgozott.

Hozzávalók:
A tésztához:

• 500 g liszt
• 250 g háj
• 1 db tojás
• 1 kanál jó (= zsíros) tejföl
• 50 g zsír
• 1 kk cukor
• 30 g élesztő
• 1 dl tej
• 1 kk só

A töltelékhez:

• sűrű, savanykás házi szilvalekvár

A tetejére:

• 1 tojás a lekenéshez

Elkészítése:

1. A langyos tejben oldjuk fel a cukrot, majd futtassuk fel benne az élesztőt.
2. A hájat daráljuk le, keverjük simára 100 g liszttel, felhasználásig tegyük hideg helyre.
3. A maradék lisztből és a többi hozzávalóból gyúrjunk rétestésztát, pihentessük 15 percig. Nyújtsuk vékonyra, majd kenjük rá egyenletesen a lisztes hájat, csavarjuk fel szorosan. Nyújtófával kissé lapítsuk el, nyújtsuk téglalap alakúra, és hajtsuk össze négyszeresen, mint a hajtogatott leveles tésztát. 15 percig hideg helyen pihentessük.
4. A nyújtást és a hajtogatást még kétszer ismételjük meg, végül már csak háromszorosra összehajtva pihentessük 15 percig.
5. Nyújtsuk ki a tésztát kb. fél cm vékonyra (ne legyen túl vékony!), vágjuk fel egyenlő négyzetekre. A négyzetek közepébe kanalazzunk szilvalekvárt, majd hajtsuk félbe, háromszög alakúra. Csak a középső csücskénél nyomjuk össze jó alaposan a két tésztavéget, a szélét hagyjuk, ahogy van. Ha a széleit is lenyomkodjuk, a tészta nem fog felemelkedni, és nem lesz szép leveles.
6. Tetejüket kenjük le felvert tojással. Kizsírozott (vagy sütőpapírral bélelt) tepsibe sorakoztassuk őket. Előmelegített sütőben 170 fokon süssük őket enyhén barnára. Folyamatos felügyeletet igényel sülés közben, mert könnyen megég. Kb. 15-20 perc elég is neki.
7. Tetejét hintsük porcukorral, s lehetőleg ne faljuk be forrón. Melegen, langyosan, hidegen, frissen, másnaposan... mindenhogy finom.

Fűszeres almás sütemény

Úgy tűnik, otthon most ilyen egyszerű dolgok készültek. Az ősz ontja magából a finom gyümölcsöket, most az alma van terítéken, s marad is még jó sokáig.
Persze, szokásomhoz híven ismét készült piskótatekercs is, amit korábban már bemutattam itt. Nem óvatoskodtam, rögtön két rúddal is csináltam: az egyiket klasszikus sárgabarck lekvárral, a másikat rumos- szilvás lekvárral töltöttem. Az almás sütivel együtt vitték, mint a cukrot. Hálás közönség a családom, mindig mondom.:)

Hozzávalók 12 db- hoz:

• 2 csésze liszt
• 1,5 tk őrölt fahéj
• 1 tk szódabikarbóna
• 1 csipet só

• 1 csésze olaj
• 2 nagy tojás
• 1-1,5 csésze cukor
• 1 ek vaníliás cukor
• 3-4 alma hámozva, apró kockákra vágva
• 3/4 csésze durvára vágott dió

Megjegyzés: 1 csésze= 2,4 dl.

Elkészítése:

1. Egy 12- es muffinsütő mélyedéseit kenjük ki alaposan vajjal, hintsük be liszttel, vagy béleljük ki papírkapszlikkal.
2. Melegítsük elő a sütőt 170 fokra.
3. A felső 4, száraz hozzávalót szitáljuk egy tálba. Egy másik, nagyobb tálban mixerrel keverjük habosra a tojást, a kétféle cukrot és az olajat. Ha szép sárga, mint egy napos kiscsibe, apránként keverjük hozzá a száraz hozzávalókat is. Sűrű masszát kell kapnunk. Végül fakanállal forgassuk bele a darabolt almát és a diót. (Az almát én felhasználásig citromleves vízben hagytam, így nem barnult meg.)
4. Töltsük meg 3/4- ig a masszával a muffinsütő mélyedéseit, majd tegyük az előmelegített sütőbe. Süssük 75-90 percig, illetve tűpróbáig. Ha a teteje nagyon barnulna, fedjük le alufóliával, s így süssük készre.
5. Formából kivéve hagyjuk teljesen kihűlni a sütiket.
6. Nagyon kellemes, omlós tésztája lesz, amit igazán feldob az alma, a dió és a fahéj.
7. Mellé kínáljunk vanília fagyit vagy krémes natúr joghurtot, esetleg karamellszószt* (a receptjét lásd lent).

*Karamellszósz

Hozzávalók:

• 1/2 csésze barna cukor
• 50 g vaj
• 2 ek sűrített tej vagy tejszín
• 1 tk vaníliás cukor
• 1 csipet só

Elkészítése:
Egy lábasba vegyítsük össze a hozzávalókat. Közepes hőfokon főzzük, míg a cukor szépen megolvad, enyhén barna színű lesz, és kissé be nem sűrűsödik.

Krumpli hagymával és szalonnával

A hétvégén ismét otthon voltunk, ezért is válaszoltam csak késve a kedves kommentekre. Aktívan pihentem, szokás szerint, főként a konyhában. Sütöttem, főztem, kicsit lazsáltam. Jó volt, csak gyorsan vége lett.
Ez az étel gyors fogásként készült szombaton. Egyszerű, laktató, engem a paprikás krumplira emlékeztet az íze. Bevallom, mi jó kis sült oldalast is ettünk mellé, pontosabban lesütött húst. 
Aki nem ismerné ezt az ételt, annak elmagyarázom, mi is ez. Falun még azért nagy hagyományai vannak az állattartásnak, így a sertéshizlalásnak is. S, ha már valaki felhizlalja, evidens, hogy valamikor le is kell vágni. Nálunk disznóvágásnál mindennek megvan a maga helye és rendje. A húsok szépen elszortírozva kerülnek a fagyasztóba, belsőségek mennek a hurkába, kolbászba, disznósajtba (nálunk prezborsnak hívják), a szalonnából pedig zsír készül.
A lesütött húshoz két dolog szükségeltetik: a sütőben ropogós pirosra sült oldalas, bőségesen sózva, illetve a szalonnából kisütött zsír. Ezt a két összetevőt vindőkbe (zsír tárolására alkalmas bödön) rétegzik, tetejét zsírral bőven befedik. Aztán hűvös helyen a zsír megdermed, magába zárva, tartósítva a húst. Szűkebb vagy rohanósabb napokon elég kikanalazni valamennyit a vindő tartalmából, kiolvasztani, átforrósítani, és már kész is a mennyei étek. Hiába, a falusi ember leleményes és igen takarékos a konyhában is.:)
Persze az alábbi krumplis fogás önmagában is megállja a helyét, hiszen van benne szalonna (vagy sonka).

Hozzávalók 2 személyre:

• fél kg apró burgonya
• fél l zöldség alaplé
• 1 gerezd fokhagyma
• fél fej vöröshagyma, félfőre vágva
• 1 paradicsom
• 1 zöld paprika
• 4-5 szelet bacon (vagy házi szalonna/sonka) csíkokra vágva
• 1 babérlevél
• só, bors, kakukkfű

Elkészítése:

1. A meghámozott burgonyát tegyük fel főni a zöldség alaplével. Dobjuk bele a fokhagymát, 2-3 ág kakukkfüvet, a babérlevelet és a cikkekre vágott paradicsomot. Főzzük kb. 15 percig, amíg egy kés hegye könnyen bele nem megy. Szűrőkanállal emeljük ki a burgonyákat és a paradicsomdarabokat. A főzőléből távolítsuk el a szilárd részeket.
2. Egy serpenyőben pirítsuk meg a szalonnát, félidőben adjuk hozzá a vöröshagymát is. Dobjuk rá a burgonyákat, a paradicsomdarabokat, és szeljük rá a paprikát is, majd öntsük fel félig a zöldség alaplével. Sózzuk, borsozzuk, magasabb hőfokon főzzük, míg el nem fő a leve. Lehetőleg ne keverjük, csak rázogassuk, hogy ne essen szét a burgonya. A lé szépen be fogja vonni, és finom ízt ad majd neki.
3. Önmagában vagy valamilyen húsétellel kiegészítve is isteni.

Ha már szóba került a zalai disznóvágás, az alábbi videón szereplő fiatalember borzasztó hiteles képet ad róla; 1:50- nél kezdődik az ide vonatkozó rész. Hatalmas!

Nyári pite ősszel

Fura cím, de stimmel benne minden. Az alábbi pite még nyáron készült, a napsütéses, szépen zöldülő, cseresznyétől roskadozó évszakban. Igazság szerint nem volt az annyira roskadozó, mert a sok víz miatt alig maradt ehető és feldolgozható termés, de azért jutott belőle.
A képen szereplő süti tehát egy cseresznyés pite, de - mint azt már számtalanszor kifejtettem - remekül variálható, mint a pitereceptek általában. Friss idénygyümölccsel (pl. most szilvával, barackkal) vagy mélyhűtött, esetleg kompót gyümölccsel is készíthető.

Túrós pite cseresznyével


Hozzávalók:

• 1 adag omlós pitetészta, sütetlenül

A töltelékhez:

• 250 g túró
• 1/2 citrom reszelt héja
• 1 kis pohár natúr joghurt vagy tejföl
• 1/2 rúd vanília kikapart magja
• 3-4 ek cukor
• 1 tojássárgája
• 2-3 maréknyi magozott cseresznye

Elkészítése:

1. Az omlós pitetésztát a hűtőben való pihentetés után vékonyra nyújtjuk, kibélelünk vele (a széleit is!) egy kb. 24 cm- es piteformát.
2. A töltelékhez habosra keverjük a tojássárgáját a cukorral, vaníliamagokkal, majd belekeverjük a joghurtot (vagy tejfölt), végül az áttört túrót. Az egészet a tésztával bélelt formába simítjuk, a magozott gyümölcsöket a krémbe nyomkodjuk.
3. Előmelegített sütőben 180 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük.
4. Lehetőleg teljesen hagyjuk kihűlni, úgy könnyen lehet majd szeletelni.

Ugye milyen egyszerű?

Csirkemell birsalmával

Ismét birsalma, ezúttal hússal házasítva. A receptet chili&vaníliától kölcsönöztem. Nem csalódtam benne, igazán finom, egyszerű, laktató ebéd lett belőle. A mennyiségeken és kicsit az elkészítésen is változtattam, de ez abszolút nem volt jelentős.
Az eredeti recept gyömbért is ír, de sajnos, az nálam kimaradt, pedig biztos, hogy isteni lenne vele. Friss gyömbérre még vadászok.

Hozzávalók 2 személyre:

• 2 csirkemellfilé
• 2 közepes birsalma
• 1 közepes fej hagyma
• 1 citrom leve
• késhegynyi fahéj
• méz
• vaj
• só, bors, chili

Elkészítése:

1. Forraljunk egy kisebb lábasban vizet, nyomjuk bele a citrom levét, tegyünk bele 1 tk mézet.
2. Először a birsalmákat mossuk meg, negyedeljük, magházától és héjától szabadítsuk meg őket (a hámozás zöldséghámozóval gyorsan megy), majd kockázzuk fel. Egyszerre csak egy almát vágjunk fel, és igyekezzünk gyorsan feldolgozni, aztán az előkészített vízbe tenni, így nem barnul meg.
3. Főzzük roppanósra az almadarabokat. Ez azt jelenti, hogy kissé puhuljanak meg, de ne essenek szét, ne veszítsék el az alakjukat. Vízből kivéve tegyük őket félre felhasználásig.
4. A csirkemellet kockázzuk fel. Kevés vajon pároljuk meg a karikákra szelt hagymát, majd tegyük bele a fahéjat, chilit (vagy chili helyett kevés gyömbért). Dobjuk rá a csirkemellet, sózzuk, borsozzuk. Ha szép pirosra sült a hús, 1 tk mézzel kicsit kapassuk oda. Húzzuk le a tűzről.
5. Egy másik serpenyőben karamellizáljuk a birsalmát. Ehhez hevítsünk fel diónyi vajat 1 tk mézzel, és ebben forgassuk át a birsalma- darabokat, míg szép színt nem kapnak.
6. Végül vegyítsük össze a húst és a birset. Köretként őszintén szólva már maga az alma is megteszi, de lehet mellé rizst vagy kuszkuszt kínálni.

Gyömbérrel készítve mindenképp a gyömbéré lenne a meghatározó íz, így viszont szerintem egyértelműen a birs dominál, háttérben a chili pikáns csípősségével. Bárhogy ízesíti is az ember, vitathatatlan, hogy a birs nagyon kellemes kísérője a húsételeknek.

Birsalmasajtos kekszpárnák

Mióta kóstoltam a birsalmasajtot, és rájöttem, mennyire jó is ez, egyfolytában ötletek kavarognak a fejemben. Íztársításokon agyalok, mi passzolna ehhez a kellemes, édesen fanyarkás aromához.
A fahéj illik hozzá. Nagyon. 
Ez a süti pont olyan, mint egy igazi töltött keksz: kívül fűszeres és ropogós, belül lágy és gyümölcsös. Az elkészítése pedig roppant egyszerű. Ezért a kekszért még a birsalmasajt gyártásnak is érdemes nekiállni.
Jelen receptben a citromos birsalmasajtot használtam.

Hozzávalók:

• 200 g Graham- liszt
• 100 g sima liszt
• 50 g őrölt mogyoró vagy mandula
• 100 g barna cukor
• 150 g vaj
• 2 tojás
• 1 tk fahéj
• 300-400 g birsalmasajt

Elkészítése:

1. Keverjük össze egy tálban a kétféle lisztet, a cukrot, az őrölt mandulát, a fahéjat és a puha vajat.
2. Adjuk hozzá a tojásokat is, majd gyúrjuk tésztává az egészet. Fóliába csomagolva tegyük hűtőbe 1 órára.
3. Nyújtsuk ki a tésztát, kb. 4 mm-esre, vágjuk 6x6- os négyzetekre. minden négyzet közepére fektessünk egy vastagabb szelet birsalmasajtot, majd csomagoljuk be. A tészta nagyon könnyen formázható.
4. Fektessük sütőpapírral bélelt tepsibe, tetejét szórjuk meg barna cukorral vagy szórócukorral, kissé nyomkodjuk is bele a tésztába, hogy megtapadjon.
5. Előmelegített sütőben 190 fokon süssük aranybarnára, kb. 15 perc alatt. 

Ennél a receptnél fontos, hogy Graham- lisztet, vagy egyéb teljes kiőrlésű lisztet használjunk. Ettől egyrészt szép barna lesz a tészta, másrészt pedig így igazán kekszes, ropogós lesz a végeredmény.
A fahéj mennyiségét ne csökkentsük, mert ez az íz fogja kiegészíteni a birsalmasajt aromáját, másrészt ennek is színező hatása van. A fahéj nagyobb mennyiségben használva egészen más ízt képes kölcsönözni a sütiknek, mintha csak kis mennyiségben használná az ember. Érdemes kipróbálni!

Díjat kaptam!

Díjat kaptam! Aki meglepett vele: Andi/cuki, Ayildi, Belly, Dia, Duende, Ottis, Thrini. Ezúton is köszönet érte!


Szabály:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.


Korábban már kifecsegtem magamról 7 dolgot, most jöjjenek az újak!

1. Mindent megkommentelek a való életben (is). Mr. P.- t gyakran a sírba viszem a beszólásaimmal.
2. Este szertek olyan filmet nézni, aminek tudom, hogy happy end a vége, mert így jobb érzés elaludni rajta.
3. Imádom a konyhai felszereléseket. Konkrétan bele tudok szeretni egy- egy példányba.
4. Nem szeretek futni, mégis lassan fél éve rendszeresen járok, mert jól esik.
5. Egy YouTube videóból tanultam meg úszni.
6. Mozgó járműben pillanatok alatt képes vagyok elaludni.
7. Gimi óta megvan a jogsim, de két alkalmat leszámítva soha nem használtam. Azóta csak mitfahrer vagyok.

Akiknek szeretném továbbítani:

Bianka

Eveskozben

Elif

Ildy

Kriszta

Nelli

Trendo

Ráadásként pedig mindenkinek, akitől kaptam, és mindenkinek, aki blogot ír (legyen az főzős vagy nem főzős), mert bizony aki ilyenbe belevág, minden bizonnyal kreatív.

Akinek van kedve, csatlakozzon, és fedje fel rejtett titkait.:)

A kép megtévesztő lehet!

A hétvégi ebédet általában fejben alaposan megtervezem. Ez azért is jó, mert egyrészt belekalkulálom, hogy mi van itthon, mit kell gyorsan feldolgozni, másrészt ha hiányosak a hozzávalók, még időben be tudok szerezni mindent.
A fentiek alapján roppant megfontolt háziasszonynak tűnhetek, de az igazság az, hogy a kezdeti ötlet a kivitelezés folyamán gyakran más formát ölt, vagyis nem mindig alakul papírforma szerint a dolog. Én ilyen vagyok: kalandozok az ízek és a pillanatnyi hóbortok között. Viszont ételt kidobni nem szeretek, így az esetleges maradékok gyakran átlényegülnek.
Jelen esetben egy adag polentával (vagy puliszkával) történt ez. Megterveztem mit főzök, mellé pedig a polenta (puliszka) lett volna a köret. Változott a főétel, de a polentát már előre elkészítettem, tepsibe simítva várta, hogy történjen vele valami. Gazdagon volt ízesítve tejjel, húslevessel, sajttal, szóval finom lett. A gyorsaság és az újrahasznosítás jegyében ez készült belőle:

Polentaropogós

Hozzávalók:

• 1 csésze kukoricadara
• 1 csésze tej
• 1 csésze zöldségalaplé (leveskockából is el lehet készíteni)
• 1/4 csésze reszelt sajt (valamilyen karakteresebb ízűt válasszunk, pl. parmezánt, ementálit, cheddar)
• só
• kevés zsír és olaj

Elkészítése:

1. Egy magasabb falú tepsit kenjünk ki kevés zsírral (olaj is lehet, de a zsír jobb ízt ad neki).
2. A tejet és a zöldségalaplét forraljuk fel. Apránként, állandó keverés mellett adjuk hozzá a kukoricadarát. Főzzük addig, míg a dara megpuhul, persze menet közben bőszen kevergessük, nehogy odakapjon.
3. Tűzről levéve keverjük bele a sajtot, sózzuk ízlés szerint. Vegyük figyelembe a leveskocka és a sajt sósságát!
4. Az előkészített tepsibe simítsuk el a polentát, hagyjuk kihűlni, utána tegyük 1-2 órára (vagy éjszakára) hűtőbe, hogy jól megdermedjen.
5. Vágjunk vékony csíkokat belőle, majd azokból sültkrumpli nagyságú hasábokat. Fektessük őket sütőpapírral bélelt tepsibe. Tetejüket kenjük meg olvasztott zsír és olaj keverékével.
6. Előmelegített sütőben 200 fokon süssük ropogós aranybarnára, kb. 30 perc alatt.
7. Melegen isteniek. Kiérződik a sajtos íz, formára meg olyan, mintha sültkrumplit majszolna az ember, csak nem tocsog az olajban. Jó kis ropogtatnivaló, főleg valamilyen finom mártogatóssal, vagy ketchuppal.
8. Persze formázhatjuk máshogy is, pl. különféle alakú kiszúrókkal, esetleg vághatjuk három- vagy négyszög alakúra. Jó móka, és gyönyörű színű, változatos köretet vagy falatkát varázsolhatunk belőle.

A szerelem és a boldogság gyümölcse

Citromos birsalmasajt

Már érik a birsalma. A hétvégén Mr. P. nagyszüleinél voltunk látogatóban, ahol kiszúrtam a bőségesen termő birsfát. Eszméletlen illatot árasztott minden egyes leszedett darab. A terv: első körben birsalmasajt, aztán majd meglátjuk, mi sül ki belőle.

A görög mítosz szerint Paris aranyalmája, amit Aphroditének, 'a legszebbnek' ajándékozott, valójában birsalma volt. Valószínűleg az ókorban ezért nyerhette el a szerelem és a boldogság gyümölcse elnevezést.
Gyermekkoromból nem sok birssel kapcsolatos emlékem maradt. Tetszettek a szőrös, érdekes termések, de mindig csalódtam, amikor fáról leszakítva beleharaptam: fanyar és savanyú volt. Mamámnál ősszel mindig bejárta a házat az itt- ott lerakosgatott birsalma illata. A befőttbe is mindig került belőle, nem szerettem pucolni, nehéz volt.

Izgatta a fantáziám a birsalmasajt, hogy vajon milyen lehet az íze, milyen lehet elkészíteni. Mindenhonnét rémtörténetek köszöntek vissza, hogy mennyire hosszú és bonyolult folyamat elkészíteni. Pár helyen feltűnt a receptekben a mikró, mint a folyamatot meggyorsító, hasznos háztartási holmi. Abszolút egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy az igazi birsalmasajt attól finom, hogy sokáig főzik, és attól olyan csábító, hogy legalább egy hetet várni kell vele evés előtt, míg jól kiszárad.

Tudom, hogy közhely, de rohanó világban élünk. Imádnék én is olyan komótos életet élni a konyhában, mint nagyanyáink, de ez nem mindig megy. Persze, ez nem azt jelenti, hogy akkor neki sem áll az ember semminek, épp ellenkezőleg. Amit a felmenőktől tanultam és láttam, azt igyekszem továbbvinni, vagyis a régi praktikákat és recepteket némiképp átültetni a 21. századba, úgy, hogy megőrizzem az újban a régi szellemiségét is. Ezért azt mondom, ha már ennyi konyhai kütyünk van, amik elvileg arra hivatottak, hogy megkönnyítsék a munkánkat, használjuk őket, ha a szükség úgy hozza.

A mikrót jó ideig csupán melegítésre használtam. Aztán jöttek a mikrós sütik (nálam nem arattak nagy sikert, de próbálkoztam), a félkész mikrós kaják, a popcorn, végül pedig a mikróban használható párolóedény. Az én készülékem nem túl régi, ajándékba adtak hozzá egy párolóedényt, ami sokáig csak kallódott a szekrényben.
Egyszer épp rakott karfiolt készültem csinálni, amihez ugye előfőzött karfiol kell. Gondoltam egyet, teleraktam karfiolrózsákkal a párolóedényt, pici vizet tettem alá, aztán ment be a mikróba kb. 10 percre. Aljától a tetejéig teljesen jól megpárolódott, megmaradt az íze, hiszen nem oldódott bele a főzővízbe, és kevesebb energiát is használtam el, mintha először fel kellett volna forralnom a vizet, s aztán megfőzni a zöldséget. Innét jött az ötlet, hogy a birs hosszadalmas előfőzését inkább mikróban oldom meg. Aztán gondoltam, hogy a mikró elég jól elvonja a vizet a benne melegített vagy készített ételekből, így a végleges főzést is meg lehet benne oldani, s talán ezáltal a száradási idő is lecsökkenthető.

A neten böngészve kevés oldalt találtam, ahol konkrét megerősítést kaptam volna az elképzelésemre, de belevágtam. Megérte- e? Abszolút. Imádom a birsalmasajtot! Kezdetnek kétféle ízesítéssel készítettem: az egyikbe durvára darabolt diót tettem, a másikba pedig citromhéjat reszeltem. Előbbi szerintem maga az ősz, színével, ízével, hangulatával, míg utóbbi inkább üdeségével, frissességével tűnik ki. Mindkettőben erőteljesen érződik a birsalma édeskés fanyarsága, és páratlan illata, zamata.

Hozzávalók:

• 8 nagy birsalma (ebből fél kg- nyi tiszta gyümölcshús született nálam)
• 150 g cukor
• 150 g barna cukor
• fél citrom leve és héja
• durvára tört dió

Elkészítése:

1. Az almákat megmossuk, majd a párolóedénybe teszünk 4 db-ot, felöntjük félig vízzel, tetejét lezárjuk, 850 W- on 10 percig mikrózzuk, majd 2 percig fedővel együtt állni hagyjuk. A vizet leöntjük róla, meghámozzuk, magházát és az esetleges lakókat eltávolítjuk. Aki szeretné, a héját is rajt hagyhatja, de ebben az esetben botmixerrel át kell pépesíteni az egészet. Passzírozó használatával a tisztítás jóval gyorsabban megy. A másik 4 birssel is így járunk el.
2. Ha csak a gyümölcs húsát használjuk, villával vagy burgonyanyomóval is egyszerűen át lehet törni az egészet.
3. Minden fél kg- hoz 300 g cukrot számoljunk. Nálam most fél kg- nyi mennyiség lett, a cukor felét pedig barna cukorra cseréltem.
4. A pépesített gyümölcshúst alaposan összekeverjük a cukorral, és egy nagyobb jénaiban 850 W- on 15 pecre - fedő nélkül - ismét mikróba tesszük. Ha menet közben ki ararna futni a massza, keverjük át. Akkor jó, ha jól besűrűsödik az egész, a közepe is felforr, és megkeverve láthatóvá válik a jénai alja. Ha letelik a 15 perc, szükség esetén a keverések alatt eltelt idővel arányosan növeljük meg a főzési időt. Én háromszor vettem ki és kevertem át az egészet, plusz egyszer a 15 perc leteltével, így még 1 percre visszatettem a mikróba. Egyébként mikor már kellően besűrűsödik az egész, nem akar majd olyan gyorsan kifutni az edényből, így is jelezve, hogy elkészült.
5. Ha nem szeretnénk ízesíteni már, kicsit hagyjuk hűlni. közben egy tetszőleges formát fedjünk be folpackkal, még melegen nyomkodjuk bele a masszát. Egy éjszakán át hagyjuk teljesen kihűlni, és másnap már szeletelhető, illetve fogyasztható is.
6. Ízesítésre különféle fűszereket, citrusféléket vagy magvakat használhatunk.

Diós birsalmasajt:
A kész masszába csepegtessünk pár csepp citromlevet, majd keverjünk hozzá durvára vágott diót, és a fent leírtak szerint tegyük formába, majd hagyjuk kihűlni.

Citromos birsalmasajt:
A kész masszába csepegtessünk pár csepp citromlevet, majd keverjünk bele reszelt citromhéjat, és a fent leírtak szerint tegyük formába, majd hagyjuk kihűlni.

A továbbiakban celonfánba vagy zsírpapírba (mindkettő légáteresztő) csomagolva, száraz, hűvös helyen tároljuk, míg el nem fogy.

A következő adag tutira gyömbéres és fahéjas ízekben fog készülni, szerintem ezek is nagyon passzolnak a birs aromájához.

Torta a gombákhoz

Gyorsan összedobtam egy tortát a habcsók gombák mellé/alá, mert irtó kíváncsi voltam, hogy festenek díszként. Szerintetek?
Legközelebb kisebb gombácskákat is gyártok majd, azokból több elfér majd kis helyen.

Kerek erdő torta

Hozzávalók:
A piskótához:

• 4 tojás, szétválasztva
• 4 ek cukor (az egyik lehet vaníliás cukor)
• 2 ek víz
• 2+1 ek liszt
• 1 ek kakaópor

A megkenéshez:

• házi rebarbarás ringlólekvár vagy egyéb, savanykás lekvár

A csokikrémhez:

• 100 g jó minőségű étcsoki
• 1 dl tejszín
• 1 ek vaníliás cukor (ízlés szerint több cukorral is lehet édesíteni)
• 1 ek amaretto
• 20 g vaj

A tetejére:

• 2 dl Hulala (növényi tejszín, tartós habot képez, másnap sem esik össze; a szállítás miatt választottam ezt)

A díszítéshez:

• kakaópor
• habcsók gombák

Elkészítése:

1. Zebramintás piskótát készítünk. (Persze lehet hagyományos piskótát is sütni, annak leírását itt vagy itt megtalálod.) Ehhez először a tojások fehérjét kevés cukorral kemény habbá verjük, aztán mehet hozzá apránként a tojások sárgája és a többi cukor is. Kb. 5 percig verjük, hogy színe elhalványodjon és jó sok levegőbuborék kerüljön a rendszerbe. Hozzáadjuk a 2 ek vízet, és még egy percig keverjük. Fogunk még egy tálat és két egyenlő részre osztjuk a masszát. Az egyikbe beleforgatunk széles, óvatos mozdulatokkal 2 ek lisztet, a másikba - hasonlóan óvatosan - 1 ek kakaóport és 1 ek lisztet. Mindkettőbe teszünk 1-1 azonos méretű kanalat.
2. Egy kör alakú formát alaposan kivajazunk és lisztezünk, vagy kibélelünk sütőpapírral.
3. A zebra mintázathoz a forma közepére kanalazunk 1 kanálnyit a sárga krémből, majd annak a közepére 1 kanállal a barnából, és így tovább, amíg van a masszánkból. Nem kenjük vagy folyatjuk szét a krémet, hagyjuk, hogy saját súlyánál fogva terjeszkedjen. A végén láthatóvá válik a minta.
4. Előmelegített sütőben 180 fokon tűpróbáig sütjük, kb. 10- 15 percig. Ne nyitogassuk a sütőajtót, amíg nem jön az illata, különben szépen összeesik az egész. Hagyjuk kihűlni.
5. A csokikrémhez olvasszuk fel vízgőz felett vagy mikróban, alacsony hőfokon a darabolt csokit. Kevés tejszínnel keverjük simára, majd a többi tejszínt is adjuk hozzá. Öntsük keverőtálba, és alaposan habosítsuk ki, mintha habbá vernénk a tejszínt. Menet közben mehet bele az Amaretto és a vaníliás cukor. Addig verjük, míg a krém nem mozdul a fejtetőre fordított tálban. Végül belekeverjük a vajat is, úgy, hogy teljesen egynemű legyen a krémmel.
6. A kihűlt piskótát kenjük meg alaposan a lekvárral, majd osszuk el rajt a csokikrémet is. Végül jöhet rá a keményre vert Hulala hab, ami előre meg van édesítve. Nem kell teljesen elsimítani, kicsit mintázhatjuk is a habot.
7. A díszítés tetszőleges, én most megszórtam a torta tetejét kevés kakaóporral, majd az édi habcsók gombákkal díszítettem.
8. Hűtőben hagytam egy órácskát pihenni, aztán - némi utaztatás után - meg is kóstoltuk.

A puha piskóta, a savanykás lekvárral, a kesernyés csokikrémmel és az édes, könnyed habbal, no meg a vicces gombákkal nagyon jól passzoltak egymáshoz. Pillanatok alatt lett egy ünnepi tortánk.

Terítéken a gomba

Nem tudom, szabad- e ilyen csínytevést elkövetnem, de ebben Alízra bíznám magam, aki az aktuális VKF! forduló témájának megálmodója és levezénylője.

Szóval, mint ismeretes, a VKF! témája a gomba. Több gombás ételt is posztoltam már ennek megfelelően, pl. levest, tésztaételt, partifalatkákat, a most következő recept viszont merőben eltér ezektől, hiszen nem gombával ízesített vagy gombás étel, hanem ő maga a gomba.

Nagyon tetszik ez a gombás téma, mert tényleg ötletelésre sarkallja az embert, no meg kísérletezésre. Viszont nem sok teret enged az édes csábítóknak, vagyis a süteményeknek és édességeknek. Gondoltam, ezek sem hiányozhatnak a repertoárból, ezért is készítettem gombákat, habcsókból.

"Minden gomba jó gomba, csak az ember goromba."- Alízt idéztem, és eme mondat szellemében kérném őt, hogy ne legyen goromba, és fogadja el ezeket a szép kis gombákat is, mint VKF! alany.

Nagyon élvezetes volt gyártani ezeket a cseppet sem bonyolult  gombákat. Száradás közben néha meglestem őket, nem- e magas a hőfok, hogy alakulnak, aztán a töltésnél egy mozdulattal vált két kupac tojásfehérje- habból egy mutatós kis dísz. Szerintem akár önmagában fogyasztja valaki, akár valami mellé, vagy díszként valamin, biztos, hogy felvidítják az embert. Mr. P. például, mikor hazaért - akkor lettem kész velük -, egyből nevetésben tört ki, hogy milyen élethűek, mint az igazi csiperke, nem is hiszi el, aztán mikor a barna aljukat is meglátta, még jobban nevetett.

Habcsók gomba

Hozzávalók kb. 10 közepes vagy 20 kicsi gombához:

A habcsókhoz:

• 2 tojásfehérje
• csipet só
• pár csepp citromlé
• 5 ek kristálycukor (az egyik lehet vaníliás cukor)

A töltelékhez:

• fél tábla ét-, tej- vagy fehércsoki
• 1 tk vaj vagy olaj

Elkészítése:

1. Melegítsük elő a sütőt 100 fokra.
2. A tojások fehérjét verjük kemény habbá csipetnyi sóval, majd csepegtessünk hozzá pár csepp citromlevet, hogy szép fényes legyen. Kanalazzuk bele apránként a cukrot, és verjük tovább egészen addig, míg fényes és sűrű nem lesz. Legkönnyebben úgy lehet megállapítani, hogy jó- e, hogy a tálat felfordítva már nem folyik, a keverőlapáton pedig szépen megáll, csúcsosodik a hab.
3. Egy tepsi négy sarkába pöttyentsünk a masszából, helyezzünk rá sütőpapírt, így nem mozdul majd el.
4. Vegyük elő a habzsákot, és egy sima, kb. 1 cm átmérőjű csövet hozzá, ennek hiányában egy mezei zacskó is megteszi. Töltsük bele a masszát, zacskónál csippentsük le ollóval a sarkát. Először készítsük el a gomba kalapját. Tartsuk a sütőlemezre merőlegesen a csövet, kb. fél cm- rel felette. Kezdjük el nyomni, de ne változtassunk a cső helyzetén, így a massza csak oldalra tud terjeszkedni, és szép egyenletes kört kapunk, aminek az átmérőjét mi szabályozzuk.
5. A száraknál is tartsuk merőlegesen a csövet, csináljunk egy kis alapot neki - kb. 1 cm átmérőjű kört -, majd lassan húzzuk felfelé, magunk felé a habzsákot, úgy, hogy közben folyamatosan nyomjuk ki belőle a masszát. A máretet/vastagságot itt is mi szabályozzuk. Nem baj, ha nem lesznek egyformák, ettől hatnak majd természetesnek.
6. Vizes ujjal lapítsuk el a gombák kalapján és a szárakon kiálló csúcsokat. Csak egyszer nyomjuk őket enyhén lefele.
7. Néhány kalapot meghinthetünk kakaóporral, így szép mintás lesz.
8. A habcsókot nem sütni kell, hanem szárítani. Toljuk az előmelegített sütőbe, és az adott hőfokon 1 óra 20 percig hagyjuk nyugodtan. Ennyi idő alatt kívül szépen megszilárdul, belül viszont puha és omlós marad. Akkor van kész, ha könnyedén le tudjuk választani a sütőpapírról.
9. Ha mind megsült, jöhet a móka. Vízgőz felett, vagy mikróban, alacsony hőfokon olvasszunk fel fél tábla ét-, tej- vagy fehércsokit, adjunk hozzá 1 tk vajat vagy olajat, hogy szép fényes legyen. A kalapok sima alját kiskanál segítségével kenjük be a csokival, majd pöttyentsünk belőle a szárak felső részére is. Illesszük össze őket, és fejtetőre fordítva várjuk meg, míg megköt a csoki. Ha csúcsosak maradtak a szárak, kis lyukat is fúrhatunk a kalapok aljába, oda is töltsünk a csokiból, és úgy illesszük bele a szárat. 
10. Gyufaszál vagy fogpiszkáló segítségével kis pöttyöket is varázsolhatunk a gomba kalapjára. 
11. Felhasználásig tegyük őket légmentesen záródó dobozba. Önmagában, kávé vagy tea mellé, de akár más sütemények (pl. fatörzs, torták) dekorációjaként is nagyon vidám és mutatós.

 

Mini kakaós csigák

A kakaós csiga általános iskolás korom meghatározó étele volt. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Anyuval is gyakran süttettem, de ő sima kelt tésztából csinálta, míg a bolti az a finom, kívül ropogós, hajtogatott élesztős tésztából készült, vagy ahogy a profik hívják: blundel tésztás verzió volt. És a legjobb rész persze az volt, mikor a külső, alig csokis részeket gyorsan letekertem, aztán a közepét lassan, komótosan majszoltam el, mert az már brutál finom, nagyon csokis volt. A végén meg le lehetett nyalogatni még az ujjakon maradt kakaót is.:)

Az ember lánya a sima hajtogatott leveles tésztának is ritkán áll neki, ezért valahogy nem akaródzott itthon reprodukálni az emlegetett bolti csigát.

Aztán valamikor sütöttem egy medvehagymás stanglit, aminek a tésztája igencsak ígéretes lett, és eszembe ötlött, hogy édes verzióban remek kakaós csiga válna belőle, és csak egyszer kell hajtogatni. A sót cukorra cseréltem, nagyjából ennyi volt a változtatás, illetve a töltelék, meg a formázás.

Egyre kell ügyelni ennél a fajta tésztánál: gyorsan dolgozzunk, hogy ne olvadjon fel a vaj, vagyis a tészta maradjon hideg, a sütő meg legyen jó meleg.

Hozzávalók: 

A tésztához:

• 300 g finomliszt
• 100 g apróra őrölt zabkorpa (lehet teljeskiőrlésű liszt is, vagy sima liszt)
• 2 dl langyos tej
• 20 g friss élesztő (vagy 1/2 csomag instant)
• 4 ek cukor
• csipet só

A töltelékhez:

• 100 g vaj
• kakaópor
• cukor

A tetejére:

• tojás a lekenéshez

Elkészítése:

1. A tészta hozzávalóiból szokásos módon közepesen lágy tésztát gyúrunk, majd duplájára kelesztjük.
2. 3-4 mm vékonyra kinyújtjuk, egyenletesen elosztjuk rajta a hideg vajat, majd összehajtogatjuk, s még egy órát hűtőben hagyjuk pihenni.
3. Ismét vékonyra nyújtjuk, majd cukros kakaóporral meghintjük, esetleg kissé bele is nyomkodjuk a tésztába. Ha mini csigákat szeretnénk, két részletben nyújtsuk és töltsük a tésztát, így nem lesz olyan vastag.
4. Szorosan, mint a bejglit feltekerjük, majd ujjnyi vastag szeleteket vágunk belőle. Lapjára fektetve sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket.
5. Tetejüket tojással lekenjük, aztán mehetnek is a sütőbe.
6. 180 fokon kb. 30 perc alatt készre sütjük őket, és már lehet is majszolni.

Reggelire, tízóraira, uzsonnára, suliba vagy munkába vinni, vagy csak úgy majszolni. Bárhol, bármikor, de főleg frissen sülve, egy bögre tejjel.

Fettuccine egyszerű zöldséges raguval- VKF!37.

A fettuccine egy olasz tésztafajta, tulajdonképpen nem más, mint egy lapos metélttészta. Főleg olyan ételekhez használják, ahol fontos, hogy a tészta magába szívja a szószt, pl. híg tejszínes raguknál. Hasonló jellegű a tagliatelle is.

Az alábbi recepthez én egy spenóttal színezett/ízesített fettuccine tésztát használtam, ami remekül feldobta az egészet.

Gyors tésztavacsora lett belőle. Laktató, finom, mégsem nehéz étel.

Hozzávalók 2 személyre:

• 2x 70 g (2x2 gombolyag) fettuccine száraztészta, nálam most spenótos
• 1 közepes sárgarépa, apró kokcákra vágva
• 1 közepes vastaghúsú zöld paprika
• 1 közepes fej vöröshagyma, aprítva
• 2 gerezd fokhagyma, aprítva
• 150 g szeletelt gomba
• 4 szelet sonka (lehet gépsonka is) vagy füstölt, főtt sertéskaraj, csíkokra vágva
• 3 dl tej (vagy tej és tejszín keveréke)
• 1/2 ek étkezési keményítő
• 2 tk olíva olaj
• só, durvára tört színes bors, kakukkfű

Elkészítése:

1. A zöldségeket (vöröshagymát, répát, gombát) pároljuk meg az olajon, majd adjuk hozzá a fokhagymát és a paprikát is. Aztán mehet bele a sonka is. Fűszerezzük ízlés szerint, majd süssük őket még egy kicsit együtt.
2. Közben kezdjük el bő sós vízben kifőzni a tésztát.
3. A tejet keverjük csomómentesre a keményítővel, öntsük a zöldséges ragura, forraljuk össze, hagyjuk, hogy besűrűsödjön.
4. A kész tésztát szedjük a ragura, forgassuk jól össze, hogy a tészta minél több szaftot felvegyen.

Sajtos- gombás falatkák- VKF!37.

Nincs is annál jobb, mint amikor egy asztal körül mindenki egy falatért nyúl. Ha elég sokat készítünk az alábbi étvágygerjesztőből, mindenkinek saját falat jut, és nem egy darabon kell veszekedni.:)

Vendégvárónak, partiételnek, étvágygerjesztőnek egyaránt kitűnő. Olyan, mint egy quiche (kís), csak tészta nélkül, ráadásul hipp- hopp össze lehet dobni, így marad idő az igazán fontos dolgokra.

Hozzávalók kb. 25 db- hoz:

• 250 g gomba (nálam most erdei gombák keveréke, többségében vargánya)
• 1 közepes fej vöröshagyma
• kevés vaj vagy olíva olaj
• 1 közepes zöld paprika
• 2 gerezd fokhagyma
• 5 db tojás, enyhén felverve
• 100 g reszelt sajt
• 250 g cottage cheese (vagy túró)
• 1/2 csésze (=120 ml) liszt
• 1/2 tk sütőpor
• só, kakukkfű, őrölt szerecsendió

Elkészítése:

1. Az apróra vágott vöröshagymát és a szeletelt gombát pároljuk meg a vajon vagy az olajon. Adjuk hozzá az aprított fokhagymát és a kis kockákra vágott zöld paprikát is, pároljuk még 2 percig. Hagyjuk kihűlni, az esetleges plusz zsiradékot itassuk le róla.
2. Egy nagyobb tálban keverjük össze a tojást a kétféle sajttal (vagy a sajttal és túróval), majd adjuk hozzá a lisztet, sütőport, fűszerezzük ízlés szerint. Keverjük bele az előzőleg elkészített gombát is.
3. Egy 30x30- as formát kenjünk ki vajjal, simítsuk bele a masszát. Előmelegített sütőben 180 fokon süssük kb. 30 percig, illetve tűpróbáig. Az a jó, ha a teteje enyhén megpirul.
4. Hagyjuk hűlni legalább 10 percig, majd szeleteljük falatnyi kockákra. Tálalásnál díszítsük friss, zsenge kakukkfűvel vagy petrezselyemzölddel.

 

Rétes őszre hangolva

Újra nekifogtam. Mondhatnám, hogy már rutinból ment minden, de hazudnék. Újra előkerült az otthon televésett papír, és újra felsejlettek anyukám szavai, meg a kép, ahogy szorgosan jegyzetelek. És milyen jó is, hogy mindent részletesen leírtam. Sokat segített, de érezhetően könnyedebben készült a rétes, mint múltkor, mert biztos voltam benne, hogy menni fog.

Pénteken kicsit hamarabb végeztem a munkával. Haza érve gyorsan összedobtam a tésztát. Ezt az összedobtam dolgot nem a nagyképűség mondatja velem, csupán így szeretném szemléltetni, hogy egy rétestészta készítése semmivel sem ördöngösebb feladat, mint bármilyen kelt tészta elkészítése. Én bizony a rétestésztát is géppel dagasztatom össze, persze közben folyamatosan figyelem az állagát. Ezúttal sikerült jól ráéreznem a dologra, gyorsan meg is lettem vele.

Aztán szépen kicipóztam, és hagytam a kis korongokat letakarva pihenni. Közben elkészítettem megannyi tölteléket, amiknek többségét az őszi termések inspirálták.

A tészta és a rétes elkészítéséről itt már kimerítően írtam, így ezúttal csak újabb töltelékvariációkat szeretnék közzé tenni, valamint ismét arra buzdítani mindenkit (különösen téged, Duende), hogy próbáljátok ki az igazi, kézzel nyújtott házi rétest!

A következő ízesítésű rétesek születtek most: szilvás, túrós, szilvás- túrós, mogyorós- körtés, almás- mákos.

Szilvás töltelék:

A szilvát megmossuk, leszárítjuk, kimagozzuk, majd apróbb darabokra vágjuk. Ízesítjük vaníliás cukorral, kevés barna cukorral, esetleg fahéjjal. A szilva önmagában elég édes gyümölcs, mégis a sütés után savanykás lesz, ezért is érdemes némi cukorral megédesíteni. Töltésnél szórjuk meg a tésztát zsemlemorzsával, aztán jöhet a szilva, egyenletesen elosztva, tetejére pedig egy kevés a gyümölcs kicsöpögő levéből. Ízlés szerint a tejfölös- tojásfehérjés keverékkel is meg lehet kicsit öntözni, de ne áztassuk el.

Szilvás- túrós töltelék:

Rém egyszerű: a túrós (itt megnézheted) és a szilvás (lehetőleg fahéj nélküli!) töltelék ötvözete. Érdemes a tésztát előzőleg kevés zsemlemorzsával hinteni, tetejét pedig az említett tejfölös- tojásfehérjés keverékkel meglocsolni, majd feltekerni.

Almás- mákos töltelék:

A darált mákot cukorral alaposan összekeverjük. Az almát meghámozzuk, lereszeljük, a levét kinyomkodjuk (a réteskészítő vagy egyéb segítő személyzet gyorsan megissza), cukrot ehhez már nem teszünk.

A kinyújtott tésztát először megszórjuk a cukros mákkal, körbepotyogtatjuk bőven almával, alaposan meglocsoljuk a menet közben keletkezett almalével és/vagy a tejfölös- tojásfehérjés keverékkel. A mák sok folyadékot képes magába szívni, bőségesen adjunk neki, nehogy a végeredmény száraz legyen.

Ha az almát ebben a variációban gyalult tökre cseréljük, megkapjuk az én kedvenc rétesemet, a tökös- mákosat.

Mogyorós- körtés töltelék:

A körtéket meghámozzuk, magházukat kivájjuk. Előbb vékony szeletekre, majd apró kockákra vágjuk, ízlés szerint vaníliás cukorral, barna cukorral, fahéjjal ízesítjük.

A kinyújtott réteslapot alaposan megszórjuk őrölt (török)mogyoróval, majd erre egyenletesen rászórjuk az apró körtedarabokat. Tetejét is meghintjük őrölt mogyoróval, meglocsoljuk a tejfölös- tojásfehérjés keverékkel, majd feltekerjük.

Egyéb töltelékvariációk és praktikák a korábbi bejegyzésemben olvashatók, amit itt találtok.