Kedves Mindenki!

Még élek! Tudom, itt a blogon nem úgy tűnik. Nagyon köszönöm azt a sok érdeklődő, kedves üzenetet, amit jópár baráttól kaptam. Hálátlan voltam/vagyok, hogy ilyen soká reagálok rájuk.
Jól vagyok, legalábbis amennyire egy agyonhajszolt, robotoló ember jól lehet.:) Karácsony előtt, alatt és után sajnos nagyon sűrű napjaim voltak, ezért nem maradt erőm esténként gép elé ülni, meg aztán, a munka végeztével ilyenkor jobb csak úgy csendben összebújni, nézni a karácsonyfa fényét, és tűnődni a semmin.

Azóta beköszöntött egy új év, lassan hosszabbodnak a nappalok. A munka változatlanul sok és fárasztó, és valószínüleg, kissé felülkerekedett rajtam is a téli álmosság. Távolmaradásom fő oka azonban nem ez, ezek csupán a kifogások.

Még decemberben történt, hogy résztvettünk egy egészségügyi dolgozóknak szervezett egészségnapon, s ott Mr. P.- nek meglehetősen magas koleszterinszintet mértek. További kardiológiai és laboratóriumi kivizsgálást javasoltak. Laboros vérvétel után kiderül, hogy bizony a koleszterin- és trigliceridszintje meglehetősen emelkedett. Sajnos, bármennyire is szépítjük a dolgot, ehhez én is hozzájárultam. Ez van, mikor a hobbi és a jó minőségű, finom alapanyag visszavág. Tudva lévő, hogy imádok sütni- főzni, de saját művemből nem igazán eszem, legalábbis a sütiket egyáltalán nem kóstolom, így Mr. P.- re hárul mindig a fogyasztás feladata, aminek ő szívesen eleget is tesz. Emellett igyekeztem mindig olyan ételeket készíteni, amikről úgy gondoltam, szeretné. Hiába, férfi szívéhez gyomrán át vezet az út. Ő pedig kimondottan a kissé zsíros disznóságokat (kolbász, kenőmájas, szalonna, sonka, disznósajt, tarja stb.) kedveli. A sütiknél meg persze ott a nemes alapanyag, a vaj, ami megintcsak koleszterinben dús, illetve a cukor, ami sajnos a trigliceridet befolyásolja. Így történt, hogy karácsonykor már a diéta szellemében sütöttem- főztem.

És végül eljutottunk oda, hogy miért is nem született az idei évben új bejegyzés. Hétközben kötelező módon munkahelyen étkezünk, és mivel a sütik fogyasztását is vissza kellett szorítani, úgy gondoltam, hét közben nem fogok főzőcskézni. Hétvégén általában egyik nap Mr. P. szüleinél ebédelünk, családi körben, így maradt heti 1 nap, amikor én főzök. Ilyenkor viszont nem készülnek fantasztikusan új és nagyszerű dolgok, csupán egyszerű ételek. Vagyis, nem igazán készül posztolni való étel.

Nem szeretném teljesen feladni a hobbim, de úgy gondolom, most az a fontos, hogy Mr. P.- nek minden segítséget megadjak ahhoz, hogy a gyógyulás útjára lépjen. Vanak még rejtett tartalékaim bejegyzések terén, és szeretnék legalább ezekkel kedveskedni nektek, akik megteszteltek azzal, hogy olvastok, üzenetet vagy megjegyzést küldtök nekem.

Utólagosan pedig mindenkitől szeretnék elnézést kérni, hogy a könyves összegzést nem tudtam befejezni, pedig ti olyan sokat dolgoztatok vele. Igyekszem ezt is pótolni, mert nagyon jó kis ajánlók vannak még, alkalom meg úgy hiszem mindig adódik egy- egy jó könyv vásárlására.

Itt és most mindenkinek olyan évet kívánok, amiben nem lesz kellemetlen meglepetés, csak vidám és jó dolog, no meg sok új és finom étel!